Fölvettem ezt a reményeim szerint megváltást hozó vakcinát, és mi tagadás: kissé csalódott vagyok. A szikra szemernyi mellékhatás nem sok, én annyit sem érzek. Mintha desztillált vízzel oltottak volna be: zéró bizsergés, nulla kóválygás, vagy bármi más, ami ami jelezné, hogy dolgozik bennem a szer. Biztosan értik, mire gondolok: ha egy orvosságnak ereje van, az a minimum, hogy vécére kergeti az embert, de a legjobb, ha az odavezető úton meg is fingatja. Persze mindezt csak módjával, de érezhetően. Ez a jelzése annak, hogy a testünk felvette a kesztyűt, és aláveti magát ennek a harci kiképzésnek.
Ehhez képest most nem történik semmi. Minden alkatrészem a szokásos módon recseg és ropog, a fejem nem fáj jobban a sokévi átlagnál, a hőemelkedés pedig hiú ábránd. Tegnap igaz, váratlanul ellenálhatatlan kényszerét éreztem annak, hogy felmenjek a tetőre és hosszan kukorékoljak a kúpcserépen. Rá is kerestem erre a neten, de nem találtam példát sem ilyesmire, sem arra, amikor később önként és dalolva levittem a szemetet, ami szintén anomália az eddigi természetemhez képest.
Tovább vizsgálva önmagamat, azt is fölfedeztem, hogy újabban szeretem a káposztás cvekedlit, pedig azelőtt inkább a halált választottam volna, mint hogy bármilyen evőeszközzel megközelítsem. Ez felettébb érdekes, és bár elvileg akár mellékhatás is lehet, én inkább valamilyen mikroelem hiányra gyanakszom.
Azt sem hallgathatom el, hogy az este ruhástól fürödtem a kádban, ám ennek bolondság lenne nagy jelentőséget tulajdonítani. Megesik az ilyen más körülmények között is, például, ha az utcán járkálunk, és hirtelen elered az eső. Az viszont meglepett, hogy rájöttem: totál immunis vagyok az áram rázásával szemben, így minden következmény nélkül lepisálhatom a konnektort. Nem tudom, a vakcina előtt is képes voltam-e ilyesmire, vagy ez frissen keletkezett adottságom, ám ennél sokkal érdekesebb, hogy újabban baráti viszonyt folytatok a szomszéd macskájával, pedig a vakcina előtt még fújtunk egymásra. Most beinvitálom a lakásomba, kávéval, röviditallal kínálom, és közben kedélyesen elbeszélgetek vele politikáról, egerészésről, meg mindenféléről.
Élénken figyelem azt is, hogy a testemen mutatkozik-e valamilyen változás, de semmi. A hajam rendben, megvan mind a tizenkét szál, bár tegnap mintha tizenhárom lett volna, de lehet, csak képzelődöm. A kezem, a lábam, a szárnyam teljesen rendben, és nincs baj a frissen keletkezett tyimballómmal sem, bár nem tudom, ennek mi a rendeltetése.
Szóval mellékhatás egy szál sem, pedig a vakcina bennem munkálkodik. Aztán hogy miként és meddig, meg hogy milyen eredménnyel, azt majd meglátjuk.
Ha lesz mivel.
