Az idei PÁRHUZAMOS* irodalmi Nobel-díjat honlapunk külsős munkatársa, a sokak által szeretve tisztelt Eblegor von Trottle kapta meg, aki egyebek mellett arról nevezetes, hogy évtizedek óta a Nagy Hadron Ütköztető Irodalmi Részlegének vendégprofesszora. Tevékeny szerepet játszik az irodalom és a fizika összekapcsolásában, különös tekintettel a kvantumirodalomra, amelynek megalkotása részint az ő munkásságának köszönhető.
Hála neki, ma már nem hisszük azt, hogy az irodalom alapját a szöveg vagy ennek kisebb részecskéje, a betű képezi. A kvantumirodalom állítása szerint az irodalom mindig maga a szándék, ami a nyilatkozatban ölt testet. Ha tehát azt mondjuk, hogy meg fogjuk írni a világtörténelem valaha volt legeslegjobb regényét, akkor ez a kvatumirodalom szemszögéből nézvést olyan, mintha már meg is írtuk volna. Vagy – és erre Eblegor professzor vezette rá a figyelmet –, ha a már megírt műről állítjuk azt, hogy a valaha volt legjobb, a kvantumvilágban ez valósággá válik, kizárva az objektív kritika zavaró tényezőit.
Bizton állíthatjuk, hogy ez a terület, a kvantumirodalom lesz a jövő, csak ezt most még kevesen látják. Éppen emiatt jelentős a Nobel-díj bizottság józan, megfontolt és ésszerű döntése, amellyel Eblegor professzort elhelyezték a valaha volt legnagyobb párhuzamos irodalmárok között. Apró adalék, hogy a Párhuzamos irodalmi Nobel-díj nem pénzjutalommal, hanem egy jó nagy lófütyivel jár, amit a Svéd Királyi Akadémia alagsorában ad át a nyertesnek Ali Hasszán, a kazánfűnő, miközben a nem párhuzamos Nobel-díjasok odafönt homárt és kaviárt vacsoráznak.
_______________