Egy alkalommal, midőn jó Mátyás királyunk ismét álruhát öltött, hogy a nép közé vegyülve, kifürkéssze annak nyughatatlan szándékait, mielőtt útnak indult volna, megmutatta magát az udvar előtt.
– Nos, mit gondoltok nemesurak: ezúttal minek álcáztam magam?
A nemesurak egymásra sandítottak, aztán megindult a találgatás:
– Felcsernek!
– Szolgabírónak!
– Halidomárnak!
– Hóhérnak!
– Sintérnek!
– Kacér menyecskének!
És így ment órákon át, míg Mátyás végül megunva a hiábavaló erőlködést, azt asztalra csapott, és elkiáltotta magát:
– Királynak, basszus, királynak!
