Mi, magyarok, kis nemzet vagyunk, nincs olyan hadseregünk, mint a franciáknak, de szeretnénk, ha nekünk is lenne saját Bastille-napi felvonulásunk, amely megmutatja a világnak hétköznapjaink valódi hőseit. Ennek szellemében az idén Budapest belvárosában, az Andrássy úton a civil élet képviselői egy igazán magyaros díszszemlén tettek tanúbizonyságot önmagukról.
A sort büszkén nyitották meg a számadó juhászok. Báránybőr sipkákban, subájukat a vállukon átvetve, kolompszó közepette lépdeltek, miközben a velük együtt masírozó pulikutyák Kodály Háry Jánosának intermezzóját csaholták.
Őket a pálinkafőző mesterek követték, akik tradicionális rézüstöket cipelve, kissé illumináltan masíroztak, miközben a zenekar az Ej, haj, gyöngyvirág című népdalt játszotta.
Aztán a rájuk jellemző lendülettel érkeztek a hídfoglaló tüntetők, akik molinókkal és zászlókkal felszerelkezve a Nem tetszik a rendszer című dalt énekelve vonultak el a dísztribün előtt.
A jogászok zászlóalja következett. Elegáns öltönyben, aktatáskáikat tökéletes szinkronban lóbálva lépkedtek, menetdaluk pedig stílszerűen az Illés együttes Miért hagytuk, hogy így legyen? című klasszikusa volt.
Ezután könyvelők hada érkezett, akik precíz alakzatban, számológépeikkel szinkronban kattintgatva masíroztak, a Pénz számolva, asszony verve jó mondás transzparense alatt, miközben a zenekar az LGT Mindenki másképp csinálja című slágerét játszotta.
A menetben a pincérek következtek. Kezükben tálcával, poharakkal és üvegekkel egyensúlyozva, hihetetlen profizmussal vonultak el a dísztribün előtt Radetzky indulója ritmusára, amelyet időnként egy-egy pohár koccanása dobott fel.
A vályogvetők brigádja gumicsizmában, lapátokkal jelent meg, amit a közönség nagy tapssal jutalmazott, miközben a prímás a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt húzta mélyhegedűn.
A sort az alkoholisták szakasza zárta, akik tántorgó, de eltökélt léptekkel, félig kiivott borosüvegeket emelgetve dúdolták, Dinnyés József Kocsmadalát. Természetesen ők kapták a legnagyobb tapsot, mert masírozás közben nem mulasztották el megkínálni italukkal a nézőközönséget.
A gyalogos menetet a krumplipucolók, a böllérek, a busójárók és a strandlángos árusok gépesített alakulatai követték. Zenéjük természetesen Brahms V. Magyar Tánca volt, melynek lendülete mindenkit magával ragadott.
A parádé végén a közönség vastapssal jutalmazta a résztvevőket, akik büszkén képviselték hazánk hétköznapjainak sokszínűségét, mi pedig, akik erről a látnivalóról sajnos lemaradtunk, reméljük, hogy ez a kezdeményezés hagyomány teremt.
