Az intelligenciahányados, közismertebb nevén az IQ folyamatosan izgatja a tudományos és nem tudományos világot. Az emberiség vágyódása, hogy számokba öntse saját szellemi képességeit, nem csupán nagyratörő, de kissé talán önhitt próbálkozás. Az IQ érték ugyan biztos fogódzót kínál az értelem szintjének meghatározásához, de a skála legalján tátongó szakadék mélysége mindeddig rejtve maradt. Mit találhatunk az alapoknál, vagyis a zéró IQ-nál? A kérdés egyszerre félelmetes és lenyűgöző.
Ha alámerülünk ebbe a sötét tartományba, az első dolog, amit észreveszünk, hogy élőlényekkel ott alig találkozunk. Még a legalapvetőbb életformák is, mint a baktériumok, rendelkeznek valamiféle primitív céltudatossággal. Ezek az apró lények, bár csupán túlélésre vannak programozva, képesek reagálni a környezetükre, alkalmazkodni hozzá, és valahogy navigálni az életben maradásukat segítő közegben. Ez a minimális, de határozott törekvés már önmagában is elég ahhoz, hogy elmondhassuk: még a legegyszerűbb élőlények sem lehetnek teljesen intelligencia nélküliek. Az ő szellemi tőkéjük talán csak néhány pont, de mégsem nulla.
Ahogy tovább kutakodunk az IQ skála legalján, óhatatlanul az élettelen tárgyak közé jutunk. A szerszámok, eszközök birodalma elsőre talán nem tűnik intelligensnek, de ha alaposabban megvizsgáljuk őket, valahogy mégis kapcsolódnak az intelligenciához. Vegyük például a kalapácsot: ez egy egyszerű, durva eszköz, amely a megfelelő munkavégző képességgel mégis összetett tevékenységre képes. A szög, amely a kalapács alatt meggörbül, tanúsítja ennek a célirányosságnak a diadalát. Egy kalapács „intelligenciája” tehát nem a saját, autonóm cselekvési képességében, hanem a hatékonyságban rejlik. Ez a célszerűség elegendő ahhoz, hogy egy szerény, de tagadhatatlan IQ értékkel ruházzuk fel.
De mi történik akkor, ha az eszköz hibás? Mi van, ha a szerszám tökéletlen, haszontalan? Itt lép be a színre a girbegurba bot, a zéró IQ végső megtestesítője. Ez a bot, amelynek görbülete épp annyira zavart, mint célja, nem alkalmas semmire. Nem támaszték, nem fegyver, de még útjelző sem lehet belőle. Funkciótlansága annyira nyilvánvaló, hogy létezésének értelme megkérdőjeleződik. És íme, elérkezünk a zéró IQ fogalmának valódi jelentéséhez, ami nem az intelligencia hiánya, hanem a céltudatosság totális megszűnése.
Ez a girbegurba bot nem azért bír zéró IQ-val, mert buta, hanem mert haszontalan. Nem azért, mert nincs esze, hanem mert nincs értelme. És így, a tudomány határmezsgyéjén egyensúlyozva végül belátjuk: a zéró IQ birodalma a funkciótlanság világában található, és csak egy olyan mesterséges objektum testesítheti meg, amely még arra sem képes, hogy a legalapvetőbb célját betöltse.
Az intelligencia tehát nem csupán gondolat, hanem cselekvés is. És a cselekvésképtelen bot, a tökéletesen használhatatlan tárgy az, amely méltán viselheti a zéró IQ koronáját. Az emberi elme számára talán örökké rejtély marad, de egy biztos: a zéró IQ titka nem az élet hiányában rejlik, hanem a cél hiányában, amit ez a girbegurba bot oly tökéletesen testesít meg.