A munkahelyi vécélátogatás nemes kötelesség – állítják a napkeleti bölcsek. Egyfelől még a legelvakultabb sztahanovistának is szüksége van néhány perc elmélyült magányra, másfelől, a melón végzett nagy és kisdolog hosszú távon komoly spórolási lehetőség. Nem kell hozzá matematikai zseninek lenni, hogy kiszámítsuk: egy kakk mai áron belekerül van öt forintba (papír- és vízdíj, berendezés amortizáció, légfrissítő használat, stb.), ami hosszú távon ha nem is egy lakás, de egy kisebb zsebcirkáló árát takarítja meg.
Állítólag az angolok fél óráig is képesek trónolni a melóhelyen, miközben otthon ezt a dolgot tizedannyi idő alatt letudják. És ha már itt tartunk, kanyarodjunk vissza a matematikához, mert a brit bölcsek – akik nagyjából félúton helyezkednek el kelet és nyugat között – azt mondják, évente négymilliárd font veszteség keletkezik amiatt, hogy az angolok munka helyett zártkörű ájtatos tevékenységet végeznek. Talán ezt, talán a munkaidő-kiesésből származó veszteséget irigyelték meg a napnyugati bölcsek, mert kiderítették, hogy ha ferdére állítják az ülőkét, a felhasználók cirka négy perc harminc másodperc után kényelmetlennek kezdik azt érezni.
Az újítás hasznáról hosszan lehetne vitatkozni, de a saját tapasztalatom szerint az árnyékos helyen végzett ücsörgés bizonyos esetben nem is annyira haszontalan. Nekem például egyértelmű utat jelentett a művelődés felé, mert gyerekkoromban szinte az összes Rejtőt a vécének lécén olvastam el. Ez a tapasztalat vezetett el oda, hogy egy időben komolyan töprengtem a direkt vécére szánt irodalom kifejlesztésén, ami puha, felcsévélt vagy legalább perforált papíron realizálódott volna – könnyen sejthető okok miatt.
Az ötletet elsodorta a modernitás, mert miután feltalálták az e-book olvasót, nem érdemes hagyományos könyveket tárolni a könnyebbítő fülkében, viszont ez a 13 fokos újítás éppen olyan, mint amikor az amerikaiak több millió dollárt pazaroltak egy olyan golyóstollra, amellyel a súlytalanság állapotában is lehet írni. Az oroszok ezzel szemben közönséges ceruzát használtak, ami ugye, fillérekbe kerül.
Merem hát továbbgondolni ezt a forradalmi ötletet, és javasolni az angoloknak, hogy nemes egyszerűséggel cseréljék le a munkahelyi WC csészéiket pottyantósra. A gyarmataikról nagy számban érkezők úgyis ezt preferálják, és szinte csak idő kérdése, hogy a többség jogán kötelezővé is tegyék. Mindaddig amíg ez be nem következik, a derék ángliusok majd csak lenyelik – vagy lehúzzák – valahogy azt a néhány milliárd font veszteséget.