Lájbik és krecsányok

2015.02.02.
Írta:
Olvasták: 842

Ilyenkor, év elegén az egyik legjobban várt esztrádesemény szép hazánkban a politikusok vagyonnyilatkozata. Nagy kár, hogy ezeket a kutyafuttában kitöltött űrlapokat mindez idáig senki sem próbálta megfilmesíteni, mert megváltanák a halódó magyar filmipart. Csakis azért, mert több bennük a humor, mint hecsedliben a C-vitamin. Itt van például annak az államtitkárnak a nyilatkozata, aki az elmúlt évek során nem átallott bevallani egy egész krecsányt cirka két és félezer forint értékben, egy 1000 pengő forintot érő csiport, végül de nem utolsó sorban pedig egy hétezer forintos bicskacskát. Az idén mindezt megtetézte két darab, összesen nyolcezer forintot kóstáló lájbival.

Szinte látom magam előtt, ahogy ennek az úriembernek a kezében döcög a kihegyezett lúdtoll, mert alig tudja féken tartani önnön röhögését. Az értékteremtő alkotók magabiztosságával arra gondol, milyen vidámság lesz úrrá azon a hivatalnokon, aki ezt a remekművet majdan elolvassa.

Nem a krecsány és még csak nem is a csipor miatt, nem beszélve a bicskacskáról meg a lájbiról, mert ezek manapság mind alapfelszerelések. De azért, mi tagadás, sokan örülnének, ha ott svárungolna belőlük egy-kettő a zsippely bilugányában. Sőt, a magyar ember már annak is nagyon örülne, ha volna egy vacak, használt zsippelye, nem beszélbe a bilugányról, ami ugyebár ebben a nehéz gazdasági helyzetben csak kevesünknek adatik meg. Egyáltalán nem csoda, hogy a gaz korrumpálók újabban csiporokat meg bicskacskákat lobogtatnak meg a kiszemelt honatyák orra előtt, ha valamilyen kedvező döntést remélnek tőlük. Már csak emiatt is mérföldkő a magyar antikorrupciós életben ez a vagyonbevallás. Ha minden magyar politikus szemrebbenés nélkül közadattá tenné, hány lájbi firhangol a wigwamjában, sokkal nyugodtabbak lennénk.

Ezért is becsülöm olyan nagyon ezt a manuszt. Igazi tökös magyar gyerekként kiállt a világ színe elé, és ahelyett, hogy a zsebre tett millióival kezdett volna handabandázni, vett egy mély lélegzetet, és beírta a lájbikat. Nem egyet, nem másfelet, hanem mind a kettőt. Nem törődött azzal, hogy agyba-főbe fogjuk majd irigyelni a csiporral javított életkörülményeit, miközben sorban kihajítjuk a régi Szán és Pán filmeket rejtő VHS kazettáinkat, mert ehhez a mutatványhoz képest a két derék komikus csupán annyi humort tudott felmutatni, amennyit egy nullás liszttel beszórt gyúródeszka.

És abban is biztos vagyok, hogy nem egyedül érzem úgy: ez a politikusi vagyonizé együtt és egyszerre testesíti meg a szittya magyar virtust és az egekig szárnyaló fantáziát. A korrupció az egy kor opció, de a lényeg valahol mindig a krecsány meg a lájbi. Aki idáig eljut, mármint hogy képes a világ előtt is vállalni azt, amit más pironkodva dugdos, megérdemli, hogy igyunk egy cümekli gulimót az egészségére. De csak titokban, nehogy valamilyen nagyonnyilatkozati(sic!) ügyben számon kérhessék tőlünk.

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.