Sok szó esik manapság a korrupcióról, főként mióta Amerikából is harcot indítottak ellene. Az a bizonyos kitiltás, ugyebár. Egy kicsit ugyan erősnek és félreértelmezhetőnek tartom ezt a megfogalmazást. Ugyanis arról van szó, hogy egyes (bizonyos) korrupciós tevékenységgel vádolt személyek egyelőre nem tehetik lábukat az Egyesült Államok területére. Ez nem teljesen egyenlő a kitiltással.
De most nem is ezen van a lényeg. Sajnos az életben mindenért fizetni kell, így a kedvező elbírálásért, a másokkal szemben megszerezhető előnyökért is. Ezzel a lehetőséggel az is visszaél, aki ad, és az is, aki kap. Mondják, fejétől bűzlik a hal, ami persze attól is függ, ki melyik végéről szagolja.
Tulajdonképpen a közismert és általánosan elfogadottnak, megengedhetőnek tekintett orvosi hálapénz is ebbe a kategóriába sorolható. Hiszen az orvosnak elsősorban azért dugjuk oda az ezreseket, sőt igen gyakran tízezreseket, hogy – ellenértékként elvárható – jobb és gyorsabb gyógykezelésben részesüljünk. Magára vessen az, aki nem tud fizetni.
Egy vállalkozó is azért adja a kenőpénzt, hogy az ő ajánlatát fogadják el. Ha a konkurens cég nem hajlandó meghozni ezt az áldozatot, keressen más megrendelőt. Mint ahogy a beteg is kereshet magának másik orvost.
Téved aki azt hiszi, hogy Amerikában nincs korrupció, mert ott sem ismeretlen a megvesztegetés. Talán ritkábban élnek vele, vagy ügyesebben csinálják. De hogy korrumpálni még Amerikában is könnyen lehet valakit, arról hadd meséljek el egy történetet.
Életem első autóját először vittem szerelőhöz olajcserére. Magyarországon autóm és jogosítványom se volt, vezetni sem tudtam, gépjárművel kapcsolatos ismereteimet hallomásból szereztem. Azt tehát személyes tapasztalat nélkül is tudtam, hogy érdemes egy kicsit megkenni a szerelőt, mert akkor lelkiismeretesebben fog dolgozni.
Fogalmam sem volt arról, hogy Amerikában mi a szokás, de biztos ami biztos, a számlán felül adtam egy dollárt a szerelőnek. (1972-ben, ha jól emlékszem, három-négy dollárba került az olajcsere) A mester nem értette, mit akarok ezzel elérni, én meg – mivel akkor még mindössze néhány szót értettem-beszéltem angolul – kézzel-lábbal sem tudtam megmagyarázni neki, miért is adtam a baksist. Váltig erősködtem azonban, fogadja csak el. Úgy tekintett rám, mintha éppen akkor szabadultam volna a bolodokházából, ámde végül mégiscsak zsebre vágta a zöldhasút.
Ez a jelenet a következő alkalmakkor is megismétlődött. Soha nem nyújtotta kezét a dollárért, de már nem is tiltakozott elfogadása ellen. Negyedik vagy ötödik alkalommal vittem hozzá szervizre az autót, s kissé csalódottan tapasztaltam, hogy várni kell a soromra. De nem kellett, mert amikor a szerelő meglátott, félbehagyta egy másik autón végzett munkáját, s az én autómhoz fogott hozzá soron kívül.
Lehet, csupán azért, mert a bolondok kivételes elbánást érdemelnek.
Persze egy fecske nem csinál nyarat. A nyár eljövetele nem a fecskéken múlik. Viszont az is tény, hogy egy egész fecskeraj elsötétítheti az eget.
