Az oldal jelenleg átalakítás alatt áll, hogy a jövőben még jobb élményt nyújtson látogatóinak. A régi tartalmak egy része átmenetileg nem elérhető, amiért szíves elnézésüket és türelmüket kérjük. Látogassanak vissza később, vagy kövessék a frissítéseket a közösségi csatornáinkon!

Korok és korunk

2015.10.19.

Első felvonás

Haladjon, nyanya!

harsogta túl a még több száz decibellel üvöltő mjuzikot is a verdából kihajoló emberszabású sztentori hangja. (Vagyis magából kikelve üvöltött a fazon a csodajárgányából, hogy közel s távol hallhassa mindenki.) A zebrán jó ötvenes (plusz-mínusz 5 év) hölgy haladt át, tegyem hozzá, hogy igen jó tempóban sőt fürgén, rutinos gyalogos módjára. Fejét se fordította oda – igaza volt, egy pillantást se érdemelt – a lila fejjel üvöltő képződményre, aki úgy saccra 25-30 körülinek tűnt, de mint tudjuk, bunkóság tekintetében ez nem sokat nyom a latba. Ő most itt, ebben a szituban a siető, nagyképű, nagypénzű akárki volt. Azt hitte magáról. Kicsit borostás, nem kicsit foghíjas, a hűvös idő ellenére erőpólóban feszítő, teletetovált karját kilógatva sürgető majd obszcén mozdulatokat tevő autós. Akit feltartottak. Őt! Ez annyira felháborította, hogy amikor üres lett a gyalogátkelő, padlógázzal veselkedett neki, hogy elérje ismeretlen úti célját. Pillanatok múlva csak a szétfröccsenő sárpermet és a füstfelleg emlékeztetett rá, hogy egyáltalán itt volt. A „lenyanyázott” nő vöröslő arccal, megszégyenülten ment tovább a járdán, decensen elegáns kiskosztümben, diszkréten kisminkelve. Kicsit könnyes szemét óvatosan megtörölte. Sírni? Ezért? Higgye el, nem éri meg!

Második felvonás

A nők és az ő koruk

Tudom, hogy az autós fazon szeme elé sose kerülnek ezek a sorok /se!/, az olvasás nehéz tudományát nem nézvén ki belőle, de azért miheztartás végett s mások okulására is hadd írjak már néhány érdekes adatot. / Úgy is, mint „néni”, mert a megszólítással még az amúgy udvarias- kulturált emberek (a média meg pláne!) is hadi lábon állnak, bunkócskák meg végképp./

A kor ugyanis – érdekes módon – nem korfüggő. Most nem írom azt az álságos szlogent, hogy mindenki annyi, amennyinek érzi magát, mert nem egészen. Azt se, hogy minden kornak megvan a maga szépsége, mert ugyan megvan, csak néha nem találjuk. Maradjunk csak szigorúan az alcím adta lehetőség keretein belül. Szemezgetve a tények között kiderült, hogy a világ 10 legidősebb embere nő. Ez a kiindulási pont. Persze ez lehet genetika, szerencse, sőt esetleg hiányos statisztikai adat is. De!  – ami fix, vagyis biztos, hogy Yoko Ono –  a felejthetetlen Beatles együttes John Lennonjának özvegye – 82 éves, és ezt  két új zenei felvétellel ünnepli. 85 évesen is kifutóra lép – nem kis sikert aratva – a modellszakma legidősebb hölgye, történetesen brit. Viszont magyar – bár nem itthon él – a fotósok közötti korelnök, Görög Etelka a maga 102 évével. Megemlíthetném még a 92 éves maratoni futót, a 73 éves DJ-t, a 100 éves színésznőt és így tovább, mert szerencsére elég hosszú a sor.

S a hírességek mellett – szerencsére – ott vannak a hétköznapok nagymamái/ dédijei, akik hetvenen-nyolcvanon felül is sütnek/főznek/művelik a kertet/tartják össze a szétesőben lévő családot/utaznak/művelődnek/tanulják meg a számítógépezés fortélyait.

S eszük ágában sincs meghallani, ha valaki azt mondja, hogy „nyanya”.

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.