Az olvasás iránti olthatatlan vágy évszázadok óta kultúránk alapvető részét képezi, de a régi könyvek gyűjtése rejtett veszélyekkel is járhat. Az elmúlt évek kutatásai rávilágítottak egy kevésbé ismert problémára: az antik könyvekben használt színes pigmentek, különösen a sárga, piros és zöld árnyalatok, gyakran tartalmaznak nehézfémeket. Ezek az anyagok, mint például az ólom, a kadmium és az arzén, a könyvmérgezés kockázatát hordozzák magukban.
A 19. században a könyvgyártás jelentős fejlődésen ment keresztül, és a korszak technológiai innovációinak köszönhetően egyre népszerűbbé váltak a színes nyomdatermékek, mivel az árnyalatok különleges megjelenést kölcsönöztek a könyveknek. Csakhogy a korabeli nyomdászok és kiadók kevéssé voltak tisztában azzal, hogy az általuk használt pigmentek mennyire veszélyesek. Habár a nyomdatechnikában használt ólom egészségre ártalmas hatásait évszázadok óta ismerték, sőt, már az ókori rómaiak is tisztában voltak a káros hatásaival, az ólom széles körben használt maradt, mivel könnyen megmunkálható és hasznos anyagnak bizonyult, például vízvezetékekben, borok édesítésére, valamint különböző festékekben.
Az ólom toxicitásának tudományos alapú felismerése csak a 19. században vált egyértelműbbé. Az 1800-as évek közepén több orvosi beszámoló született az ólommérgezésről, különösen azok között, akik festékkel dolgoztak vagy ólommal érintkeztek. Az 1890-es években már olyan szigorúbb szabályozások is megjelentek egyes országokban, amelyek igyekeztek korlátozni az ólom használatát például a festékekben. Az ilyen tartalmú színezékek hosszú távon bárkire veszélyt jelenthetnek, aki érintkezésbe kerül velük, de mindez nem változtatott a könyvkészítés módján, mivel a nyomdatechnikában az ólom egész egyszerűen nélkülözhetetlen volt. Amikor a színes kiadványok divatja megjelent, a könyv megsárgítása érdekében gyakran használták az ólomkromát nevű vegyületet, amely magas ólomtartalommal rendelkezett, az egészségkárosító hatása tehát egyértelmű volt.
A piros pigmentek közül a kadmiumtartalmú festékek voltak népszerűek, amelyek szintén súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek, mivel a kadmium a vesékben és a csontokban felhalmozódva súlyos károsodást okozhat. A legveszélyesebbek mégis a zöld pigmentek voltak, mégpedig azért, mert ez a szín arzént tartalmazott.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején széles körűen alkalmaztak olyan magas arzéntartalmú vegyületeket, mint a Scheele-zöld vagy a Párizsi zöld. Az arzénról ma már kimutatta a tudomány, hogy erősen mérgező anyag, amely belélegezve vagy bőrön keresztül felszívódva komoly egészségügyi problémákat, sőt halált is okozhat.
A modern kutatások során számos régi könyvet vizsgáltak meg, és riasztó mennyiségben találtak bennük ilyen mérgező anyagokat, főként a színes borítókban és az illusztrációkban. Ez különösen aggasztó lehet a könyvtárosok, és a gyűjtők számára. Míg a könyvek általában zárt környezetben tárolódnak, a kopás és a lapok közti mozgás során a mérgező por finoman felszabadulhat, amely belélegezve hosszú távú kockázatot jelenthet.
Az olvasók és gyűjtők számára tehát fontos, hogy tudatában legyenek ezeknek a veszélyeknek, és megfelelő óvintézkedéseket tegyenek. Az érintett könyveket érdemes zárt vitrinben tárolni, és ha szükséges, kesztyűt használni a kezelésükhöz. A könyvek rendszeres tisztítása, lehetőleg szakember által, szintén segíthet minimalizálni a kockázatot. Az ilyen könyvek digitalizálása, illetve a másolatok használata szintén hatékony módja lehet annak, hogy megőrizzük kulturális örökségünket anélkül, hogy veszélyeztetnénk saját egészségünket.
Az újabb kutatások tehát egyértelműen rámutattak arra is, hogy a régi könyvek vizsgálata és restaurálása során különös figyelmet kell fordítani a mérgező anyagok jelenlétére. A korábbi restaurálási technikák gyakran figyelmen kívül hagyták ezeket a szempontokat, ami növeli az egészségügyi kockázatot. A jövőben elengedhetetlen lesz, hogy a könyvtárak és múzeumok együttműködjenek a tudományos közösséggel, hogy biztonságosabb környezetet teremtsenek a könyvgyűjtők és olvasók számára, de mivel a régi könyvek nem nagy számban forognak közkézen, kijelenthető, hogy az általuk hordozott veszély sokkal csekélyebb, mint például a mobiltelefon-használat, nem beszélve arról, hogy az új könyvek egészségügyi szempontból abszolút ártalmatlanok. Mindenki szűrje le ebből a neki megfelelő tanulságot.