Egy egészen friss újsághír: Spanyolországban a szexuális beleegyezésről szóló „csak az igen jelent igent” törvény várhatóan jogerőre emelkedik, miután csütörtökön szavaznak róla a kongresszusban. A törvény értelmében a beleegyezésnek egyértelműen igenlőnek kell lennie, és nem lehet azt feltételezni, hogy az alapvetően jár vagy hallgatás útján adják meg egymásnak a felek.
Két héttel a szavazás után, egy elegáns madridi kávéház teraszán:
– Pardon és bocsánat, ha a kérdésem alkalmatlan, de már régóta figyelem magát. Kecses teremtés, szemrevaló idomokkal meg mindennel. Szóval, volna kedve szexelni velem?
– Kedves uram, az igazság az, hogy kissé fáj a fejem, de mivel maga is elég jó vágású, hát nem is tudom…
– Mondjon igent, és menjünk: itt a kecóm, a közelben! Pezsgő behűtve, légkondi bekapcsolva!
– Ne olyan hevesen, Manuel! Ugye, szólíthatom Manuelnek?
– Akár Don Quijoténak is, ha úgy akarja, csak jöjjön már! Beindultam, mint El Toro a vasárnapi corridán.
– Azt látom. De ugye, ismeri a törvényt?
– Melyikre gondol?
– Arra, amit pár napja fogadtak el a szexuális beleegyezésről.
– Hm… azt sajnos kihagytam. Nem olvasok napilapokat, tudja Real drukker vagyok, és…
– A törvény lényege röviden az, hogy a szex csak konszenzusos alapon jöhet létre.
– Támogatom! Maga is akarja, én is akarom, vamos!
– Hohó! Nem úgy vamos az, maga huncut! A beleegyezésnek egyértelműen igennek kell lenni, tehát csinálnunk kell egy szerződést.
– Szerződést?! Na de… hol, mikor és… miért?!
– Várjon, megnézem a naptáramat… igen, a jövő hónap huszadikán, délelőtt háromnegyed tíz és tizenegy között elvileg szabad vagyok.
– Jövő hónap? Huszadika? És csak negyed órára?! Ez nonszensz! Az még az oberturára sem elég!
– Majd mindent lefektetünk.
– Én magát szeretném lefektetni!
– Előbb a szerződés. A maga jogi képviselője szépen felveszi a kapcsolatot az én jogi képviselőmmel, és megállapodnak a részletekben.
– Részletekben???
– Igen, hogy mit és meddig fog nyújtani. Lepapírozunk mindent, ahogy a törvény megkívánja, és egy hónap múlva találkozunk ugyanekkor, ugyanitt. Hé! Most meg hová rohan?!
– Ha jogilag ennyire bonyolult a helyzet, gondoltam nem árt, ha addig megmozgatom a kissé berozsdásodott kézírásomat.