Az emberiség energiaéhsége minden eddiginél nagyobb mértékben növekszik, a világ népessége és gazdasági tevékenysége egyaránt exponenciálisan bővül. Az energiaforrások zöldítése, vagyis a fosszilis energiahordozók megújuló energiákkal történő felváltása, égető szükségszerűségnek tűnik az éghajlatváltozás megfékezésére. Azonban a Föld jelenlegi energiaigénye és a zöld energiaforrások technológiai és infrastrukturális korlátai számos olyan problémát vetnek fel, amelyek miatt e folyamat sikeressége kétséges.
Az elektromos autók térnyerése a közlekedés zöldítésének egyik fő iránya, ám komoly infrastrukturális és logisztikai kihívásokkal szembesül. Míg egy hagyományos belső égésű motorral szerelt autó tankolása néhány perc alatt megoldható, addig egy elektromos autó töltése még a leggyorsabb töltőpontokon is jelentősen hosszabb időt igényel. Egy átlagos töltőn akár 30-60 perc is szükséges lehet a teljes feltöltéshez, míg a lassabb otthoni töltők esetében ez az idő 6-12 órára is nőhet.
Ez a töltési idő a közlekedési rendszerek hatékonyságának csökkenéséhez vezethet, különösen a forgalmas városi környezetekben és az autópályák mentén. A tankolási idők meghosszabbodása óhatatlanul torlódásokat és hosszabb várakozási időket eredményezne a töltőállomásokon, amely lassítaná a forgalmat és csökkentené a közlekedési rendszer hatékonyságát. Ráadásul, az elektromos töltőinfrastruktúra kiépítése és fenntartása is jelentős kihívásokkal jár, különösen a kevésbé fejlett régiókban.
A globális kereskedelem tengeri áruszállításon alapul, amely jelenleg túlnyomórészt fosszilis tüzelőanyagokat használ. Az elektromos hajókra való áttérés, bár elméletileg lehetséges, számos gyakorlati akadályba ütközik. Az elektromos hajók hatótávolsága és sebessége jóval alacsonyabb, mint a hagyományos dízel- vagy gázolajjal hajtott hajóké. Ezen túlmenően, az akkumulátorok súlya és energiasűrűsége tovább korlátozza a hajók teherbírását, ami a szállítási kapacitás csökkenését eredményezi.
A tengeri szállítás lassulása, valamint a szállított áruk mennyiségének csökkenése jelentős gazdasági következményekkel járna. Az árak emelkedése, a globális kereskedelmi láncok lassulása és a szállítási idő növekedése közvetlen hatással lenne a fogyasztókra és a vállalkozásokra egyaránt. A globalizáció alapvető működési mechanizmusai kérdőjeleződnének meg, és a nemzetközi kereskedelem lelassulása a gazdasági növekedés visszaeséséhez vezethetne.
A légiközlekedés az egyik leginkább energiaigényes és fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodó szektor. Az elektromos repülőgépek fejlesztése még gyerekcipőben jár, és a jelenlegi technológiai korlátok miatt az ilyen repülőgépek hatótávolsága és kapacitása jelentősen elmarad a hagyományos gépekétől. A fosszilis üzemanyagok teljes kivonása a légiközlekedésből drasztikusan csökkentené a repülési távolságokat és növelné a repülési időket.
Ennek következtében a nemzetközi légi utazás és áruszállítás jelentősen lelassulna, ami komoly gazdasági és társadalmi hatásokkal járna. A globális turizmus, a gyors szállítási láncok és a nemzetközi üzleti utazások mind nehézségekkel néznének szembe. A gazdasági globalizáció, amely nagymértékben függ a gyors és hatékony légiközlekedéstől, komoly visszaesést szenvedne.
Az energiaátállás szükségessége vitathatatlan, de annak tempója és sikeressége számos tényezőtől függ, amelyek jelenleg komoly kihívásokat jelentenek. A fosszilis energiától való teljes elfordulás lelassíthatja, vagy akár teljesen megakadályozhatja a globalizáció jelenlegi formájának fenntartását. A közlekedési, kereskedelmi és gazdasági rendszerek átalakulása óhatatlanul a jelenlegi életmód és gazdasági struktúrák jelentős módosulásához vezetne.
A pesszimista, de realista megközelítés azt sugallja, hogy a világ jelenlegi energiaigénye és energiaéhsége mellett a zöld energiaforrásokra való teljes átállás komoly kompromisszumokat és áldozatokat követelne meg. Az élet minden területén jelentős lassulásra és a gazdasági növekedés ütemének csökkenésére kellene számítani, ami alapvetően átalakítaná a globalizációra épülő világunkat.
