– Elnézést, itt lesz a kivégzés?
– Igen, itt, pontosabban hátul, az udvaron. Teljesárú jegyet kér vagy kedvezményezettet?
– Nem nézőnek jöttem, én leszek az, akit kivégeznek.
– Az más! Restellem, hogy bámészkodónak hittem.
– Nem tesz semmit.
– Az adatlapot kitöltötte?
– Miféle adatlapot?
– Az adóelőleg-nyilatkozatot. Ez mindenkinek kötelező. Törvény írja elő.
– A szabály, az szabály. Gondolom, a hóhérom sem ússza meg ezt.
– Egyáltalán nem, ha ez magát megnyugtatja.
– Mi tagadás: megnyugtat. A törvény látómezejében legyünk mindannyian egyformák. Függetlenül attól, hogy a puskacső előtt, vagy mögötte állunk.
– Abszolút igaza van, de jaj, most látom a jegyzeteimben, hogy a maga likvidálását előrébb hozták. Eredetileg úgy volt, hogy a kivégzés csak a tortúra után lesz.
– De az űrlapot még nem töltöttem ki!
– Hagyja a papírmunkát, az ráér, és siessen az osztag elé! A főnökük szigorú ember hírében áll.
– Ne haragudjon, lenne még egy kérdésem.
– Mondja gyorsan!
– Nekem ez lesz az első kivégzésem. Mit szokás ilyenkor mondani?
– Mire gondol?
– Például olyasmire, hogy éljen a haza, vagy valami hasonlóra.
– Kedves uram! Itt az áll, hogy önt hazaárulásért fogják kivégezni. Nem gondolja, hogy fura lenne, ha közben a hazát éltetné?!
– Akkor mit csináljak?
– Csak álljon ott, és várjon türelemmel!
– Az összerogyás a lövések után gondolom, azért kötelező.
– Mi az, hogy! Csakúgy, mint a nadrágba vizelés!
– Erről nem is tudtam.
– Sebaj, garantáltan össze fogja magát hugyozni, ha eldördülnek a muskéták. Na menjen már, várják!
– Megyek, de azért valami brossúra nem ártott volna, például azt sem tudom, mikor élesedik be a dolog. Ugye, az még nem jelent semmit, hogy az embernek bekötik a szemét, és odaállítják a falhoz, elvégre az utolsó pillanatban jöhet az elnöki kegyelem, vagy mit tudom én.
– Elméletileg jöhet, de ahogy én ismerem a helyzetet, nem lesz itt semmiféle elnöki kegyelem.
– Hát akkor mit csináljak?
– Álljon a kivégzőosztag előtt, és várjon türelemmel, amíg meg nem hallja a vezényszót: felvétel indul!