Szembejött velem egy írás arról, hogy mi minden izgatja a modern kincsvadászok fantáziáját. Olyan tételek szerepelnek a listán, mint Menkauré fáraó szállítás közben tengerbe veszett szarkofágja, a 137 karátos (27 grammos) sárga firenzei gyémánt, az aztékok kincse, és még sorolhatnám. Az Indiana Jones leszármazottak ezeket a rejtélyeket kutatják, kiegészítve a nem ennyire topon lévőkkel, mint például a San Miguel gálya, ami 1715-ben arannyal, ezüsttel és drágakövekkel megpakolva süllyedt el Florida partjainál.
A sorból mi magyarok sem lógunk ki, mert nekünk ugye, itt van Attila kincse, ami valahol a Tisza medrében lapul, már ha hinni lehet a legendának. Úgy emlékszem, az is a rituálé része volt, hogy a kubikosokat a meló végén orvul lenyilazták, nehogy elárulják a rejtekhely koordinátáit, amit én már gyerekkoromban is nevetségesnek tartottam, mert akik nyilaztak, legalább olyan pontosan ismerték a helyszínt mint a melósok. De a világ kincskeresésre szakosodott része erről az eseményről alig hallott valamit. Sokkal izgalmasabbnak tartják például azt a rejtélyt, ami Kheopsz fáraó soha elő nem került szarkofágját övezi, vagy azt, hogy Atlantiszról sem tudjuk, létezett-e egyáltalán.
Az idők viszont változnak, és a kincskeresők helyzetét manapság nagyban megkönnyítheti a modern technika. Ha például az őserdőről készített légifelvételeket átnézetik a mesterséges intelligenciával, az rögtön kiszúrja az olyan anomáliákat, amelyek akár ősi romok, épületmaradványok is lehetnek. Már csak idő kérdése, hogy ez a módszer a tenger fenekét átszkennelő szonárral is működjön, ha pedig a föld mélyébe is bepillantó radarképeket hozzáadjuk mindehhez, gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a kincsvadászat nemsokára éppen olyan rutinművelet lesz, mint az aratás. A MI elemzi a rendelkezésre álló adatokat, összeveti őket a legendák által emlegetett helyszínekkel, és megkapja a legkisebb közös többszöröst, ahol a siker esélye a legnagyobb. Joggal reménykehetünk ebben, hiszen az orvosi diagnosztika területén a MI már látványosan bizonyított: a CT, MRI és röntgenfelvételek alapján sokkal pontosabb kórképalkotásra képes, mint a szemükre, elméjükre hagyatkozó orvosok.
Ami pedig az egyszerű, hétköznapi kincskereséseinket illeti – hogy kevés pénzünkből hol és hogyan sáfárkodhatunk a legeredményesebben –, a jövő szintén rózsásnak mutatkozik. A minap is megkerestem vagy kétszáz forintot azzal, hogy a MI-vel folyamatosan kutattam, hol a legolcsóbb a saláta. Már csak az hiányzik a boldogságomhoz, hogy ezt a metódust a jövedelemszerzésemre is ki tudjam terjeszteni, de hogy ez ott is működhet, ahhoz nem férhet kétség. Algoritmus kérdése az egész.
