Katasztrófa és turizmus

2021.03.23.
Olvasták: 555

Most, amikor a hagyományos turizmusnak befellegzett, nem marad más számunkra, mint a katasztrófák iránti érzékenység. Ez váltotta ki a hagyományos turizmust, mert ebben a helyzetben, amit a Covid-válság okozott, ugyebár nem lehet azt a régi vágású, pihengetős, lazán lötyögős, és hogy ne mondjam, vigadva vigadós turizmust folytatni, amelyhez az utóbbi években hozzászoktunk.

Mindezt káprázatos hatékonysággal helyettesíti a katasztrófák iránti kíváncsiság, amelyet úgy tűnik, a pandémia sem tudott letörni. Hiába nézünk szembe a fertőzés veszélyével, gyakran és szívesen zarándokolunk el azokra a helyekre, amelyeket valamilyen csapás sújtott. Legyen az vulkánkitörés (képünkön), cunami, vagy tömegkarambol, igyekszünk már elővételben megvenni rá a jegyet, és első sorból, vagy ha a szervezők lehetőséget biztosítanak rá, páholyból szemlélni az előttünk kibontakozó borzalmakat.

A hibernáció állapotába került szolgáltató ipart ez a vékony köldökzsinór látja el táplálékkal, és túlzás nélkül mondhatjuk: tartja életben. Szerencsések tehát azok az országok, amelyek geológiai szempontból nyugtalan területen fekszenek, mert a talajmozgásaik érdeklődők tömegét csábítják oda, ahol egyébként semmi keresnivalójuk nem lenne. De hát a szükség törvényt bont, a pénz pedig a pokolban is szagtalan.

Józan gondolkodással mindez nem működhetne, de hol van ma már a józanság? Cseppet sem túlzás azt mondani, hogy a népesség egy jelentős része a világ végéért is ölre menne, csak hogy ne legyen unalmas az élete. Nem csekély azoknak a száma sem, akik a kárhozatot is elvállalnák, ha az változatosságot vinne az összkomfortos lakás kényelmében végzett karanténos semmittevésükbe. Szinte csodálom is, hogy a halódó utazási irodák még nem pattantak rá erre a témára, és nem hirdetnek kifejezetten életveszélyes, vagy legalábbis kockázatos katasztrófa utakat. Az ilyen programokon bárki részt vehetne, ha eléggé őrült ahhoz, hogy vásárra vigye a bőrét, és ha út közben a Coviddal megfertőződne, az csupán hab lenne a tortán.

Nem volna nehéz felsorolni azokat az országokat, amelyek kedvező földrajzi fekvésük miatt komoly előnyre tettek szert ebben az iparágban, de a többiek sem teljesen esélytelenek, ha alaposan felmérik a lehetőségeiket, és azt, ami egyértelműen katasztrofális számukra, gyorsan kiteszik az ablakba. Tanácsokat adni nem áll szándékomban, de úgy vélem, mi magyarok ezen a téren nem tartozunk az élbolyba. Vannak tőlünk katasztrófailag százszor jobban eleresztett országok, és olyanok is, ahol az iparág nagy bánatára, fenékig tejfel az élet.

Némi keresgéléssel ugyan mi is össze tudnánk kaparni némi aszályt vagy talajsavasodást, de emiatt aligha jönne el hozzánk bárki. Az első osztályú, nagy katasztrófákat vulkánokban meg cunamikban mérik, azokban pedig mi gyengék vagyunk. Így hát be kell érnünk a politikai villongásainkkal, ami úgy, ahogy van, katasztrófa. Az embernek olykor kedve lenne elutazni egy messzi vulkán tövébe, és onnan nézni vissza a hazai állapotokra. Tökéletesen meg is értem azokat a veszélykergetőket, akik odamennek a szortyogó, fortyogó tűzhányó peremére, és bámulják a Pokol kibuggyanó tajtékát.

Százszor, ezerszer meggyugtatóbb ez, mint a magyar belpolitika.

Kipcsák Jakab

Komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező íródeák, aki sajátos humoráról ismert. Egészen az Árpád házig visszavezethető táprszegyárosi kötődésekkel rendelkezik.

Ne hagyja ki ezt sem: