Ahhoz már rég hozzászoktunk, hogy az emberek egzotikus állatokat tartanak otthonaikban, és azok időnként akkorára nőnek, hogy vagy megeszik a fogva tartóikat, vagy egyszerűen kitörnek, és a mit sem sejtő külvilág felé veszik az irányt. Láthattunk már elszabadult elefántot, oroszlánt, pitont és még sok minden mást is, de olyasmi tudomásommal még nem fordult elő, hogy valaki a túl nagyra nőtt Kajmán Kázmért letegye a Tropicarium bejárata elé. Ez a képtelenség történt meg ugyanis Budapesten, azzal a kiegészítéssel, hogy a hüllőt a gazdája nem vállon vitte az intézmény kapujába, hanem dobozban.
Számomra a talány ebben az egészben az, miként sikerült rávennie ezt a hót nyugodt állatot arra, hogy méltóztasson bemászni abba a skatulyába, mert a többi már gyerekjáték. Az is megérne egy misét, hogy honnét szerzett akkora dobozt, amekkora passzolt a házilagos kedvencéhez? Ez a kettő együttesen: egy hiányzó másfél méteres kajmán és egy böhöm nagy doboz már elegendő adat ahhoz, hogy Columbo megfejthesse a hozzá fűződő rejtélyt, bár az ő területe inkább a gyilkosság, és itt ilyen tudomásom szerint nem történt.
A történet ennek ellenére olyan szép, hogy szinte gyanús az igazságtartalma. Nem lepődnék meg, ha menet közben kiderülne, ez csak egy kacsa volt az uborkaszezonban, mert az ilyesmi ebben a szenzációhajhász hírvilágban teljesen megszokott. Furcsa az is, hogy a közösségi média nem számolt be erről a kajmános ügyről, mert amikor megtalálták, biztosan voltak ott néhányan, akik mobillal a kezükben bámészkodtak. Márpedig sokkal kisebb ügyekből is lett már netes vírusvideó, és lájkok garmadáját hozó szelfi.
De ha a hír igaz, akkor újfent bebizonyosodott, hogy az emberi hülyeség úgy rúgja szét az univerzum határait, mint tyúk a töreket, bár mondhattam volna azt is: nem a hülyeség, hanem a jólét tehet minderről. Ma már kutyát, macskát tartani nem menő, jönnek hát az aligátorok, kazuárok, fekete mambák és társaik, mert rájuk még felnéz a közösségi háló népe és a megszeppent szomszédság. Éppen ezért olyan furcsa, hogy ezt a dobozba zárt kajmánt nem keresi senki. Mert akár a lelki üdvösségembe is merek fogadni, hogy fénykorában lájkok tömkelegét hozta a gazdájának, de aztán megnőtt, és nem fért rá a szelfibottal hosszabbított okosteló kijelzőjére.
Olykor ezen múlik az, hogy mennünk kell, vagy még maradhatunk.