Jobbos vagy balos vagy?

2021.05.26.
Olvasták: 593

Tegnap egy könyvekkel teli doboz megemelésekor éles, nyilalló fájdalmat éreztem a jobb csuklómban, és ez azóta csak fokozódott. A jelenség kísértetiesen emlékeztet arra a sérülésemre, amit tizenötéves koromban, a nyári diákmunka során szedtem össze a moravicai konzervgyárban. Akkor egy ceférvel teli irdatlan nagy pléhtepsit emeltem föl két kézzel a fejem fölé, és ugyanez a nyilalló fájdalom ütött bele a hátamba. Elszakadt egy izmom, évekig tartott, amíg kikecmeregtem belőle, legalábbis abban az értelemben, hogy nem kellett attól tartanom, bizonyos mozdulat után újra belém döf egyet a láthatatlan, tüzes kés.

Most ugyanebben a kórságban szenvedek, de ha a kezemet az asztalon pihentetem, alig érzek valamit, és mert balkezes vagyok, meglehet, a lehető legkisebb kárt szenvedtem, legalábbis a közvélekedés szerint, mert az igazság az, hogy bajban derül ki: mindkét kezünkre szükségünk van. Balkezes létemre én például kizárólag jobbal használom az ollót, a tenisz-, pingpong- és squash-ütőket, de a levest ballal kanalazom éspedig olyan magától értetődő természetességgel, hogy ha jobbal kéne, az étel valószínűleg a fülemben kötne ki.

Hosszan sorolhatnám, mi minden áll rá a bal kezemre és mi a jobbra, mert bizony ezen a téren sincs abszolútum. Azt mondják a domináns kéz az, amelyikben tartjuk a kalapácsot, amikor precíziós munkát végzünk vele, pl. kerítésdeszkát szögezünk. Én ezt bal kézzel tudom elképzelni, de érdekes módon, a csavarhúzót már a jobbomban tartom.

Vallhatjuk magunkat akár hithű balkezesnek, vagy hagyományokhoz ragaszkodó jobbosnak, ha egyik oldalunk kiesik, rádöbbenünk, a másik nem elég az üdvözüléshez. Gondoljunk csak a zuhanyozás utáni törölközésre, vagy arra, amikor borotválkozáskor a másik kezünkkel kicsit rásegítünk az összegyűrődött, beráncosodott arcberendezés kisimításába. Nem vitatom, hogy szükségből, egy kis tréningezés után sok balkezes, illetve jobbkezes műveletet át lehet irányítani a másik oldalra, de ha egyik napról a másikra kell ezt megtenni, annak mindig ügyetlenkedés lesz a vége.

Az ember persze feltalálja magát. Anyám, aki előrehaladott csontritkulása miatt nem bírt hajolni, egy kis trükközéssel, minden további nélkül föl tudta venni a földre esett varrótűt. A technikája az volt, hogy a botját odaállította a tű hegyes végéhez, majd a papucsa orrával egy kicsit megbökte, mire a tű beleszúródott a botba. Az intelligencia sokat segít azokon, akik nem hagyják el magukat, és bár én nem vagyok Mensa-tag, mióta ez a baleset ért, rájöttem, hogy nem feltétlenül a kezem fejével kell fognom, nyitnom és csuknom, ha ez a könyökömmel és a vállammal is megtehetem. Egyedül a kézfogás okozna gondot, mert ezt a mi kultúránkban ugye, jobb kézzel végzik, de a Covid miatt már ez is megváltozott. Újabban nem jattolunk egymással, hanem ökölbe szorított kézzel megbokszoljuk a felénk nyújtott, hasonló pózban lévő praclit.

Erre pedig ballal is képes vagyok.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: