Az Amerikában tomboló őrület szintet lépett: egy bizonyos Shaun King azzal a követeléssel lépett elő, hogy pusztítsák el a templomokat, illetve az összes, „fehér európai” Jézust ábrázoló szobrot, mert ezek mind a fehér felsőbbrendűséget hirdetik. Szerinte Jézus fehérként történő ábrázolása nem más, mint rasszista propaganda.
Normális esetben ezt az alakot szirénázó mentőautóval szállítanák be egy jól őrzött elmegyógyintézet zárt osztályára, hogy régimódiasan, hideg víz és somfavessző kúrával billentsék helyre a Pisai tornyot idézően elferdült észjárását, de Amerikában mostanában nincs normális eset. A végzet egyre inkább utoléri, és maga alá gyűri ezt a valaha volt ambiciózus szuperhatalmat.
Nem szeretnék most történelmi elemzésbe bonyolódni, mert ez nem az én területem, de minden ok maga után vonszolja az őt megillető okozatot, ami az USA tekintetében az a közismert jólét, amelyet világszerte irigyelnek. Nálunk, faluhelyen viszont az a mondás járja, hogy a kutya is akkor veszik meg, amikor túl jól megy a sora, és ez Amerikával sincs másként. Nagy divat lett náluk például a rasszizmus emlegetése, osztogatása. Mi, akik itt, Európában többé-kevésbé megismerkedtünk az igazi rasszizmussal, pontosan tudjuk, hogy ez az amerikai csupán műanyagból van, és olyan, mintha önmaga karikatúrája lenne. Ép ésszel nem lehet komolyan venni, pedig veszélyes, mint a vámpír.
Nincs olyan fehér ember, akire Shaun és társai ne sütnék rá ezt a billogot, így az sem meglepő, hogy Jézus is a céltáblájukra került. Lehet, hogy nem fogják elhinni, de napokkal ezelőtt gondolkodtam egy krokin, amelyben Jézust megidézik az antifák bírósága elé, és a fejére olvassák, hogy az emberiség megváltásával a rasszizmus bűnébe lovalta magát. Jézus azt mondja, az ő szándéka csak az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a szeretet mindenek felett álló fontosságára. Az antifák nekiesnek, hogy nincs egyetemes szeretet, mert a fehér embert, de különösen a fehér rendőröket a bennük rejlő rasszizmus miatt ez nem illetheti meg. Jézus erre azt mondja, azt vesse rám az első követ, aki nem érez magában semmilyen rasszizmust. Az antifák erre fölszedik az utcaköveket és jól meghajigálják.
Ezt szerettem volna megírni még Shaun úr nyilatkozata előtt, de most, hogy ezt is megéltük, már nem nagyon van kedvem hozzá. Az idősebbek talán emlékeznek még, mekkora botrány lett abból, amikor John Lennon azt mondta: népszerűbbek vagyunk, mint Jézus. Szinte az egész világ, így Amerika is fellázadt a Beatlesek ellen, és hiába voltak első számú kedvencek, máglyán égették el a lemezeiket.
Amerika és a világ most viszont kussol, mintha ez a kijelentés el sem hangzott volna. Erről a neves szerb énekes, Djordje Balasevics egyik nótája jut eszembe, amit a polgárháború után, mintegy vezeklésképpen írt a balkáni testvérnépeknek. A dal egyik sora szabad fordításban így hangzik: „nem a bajuszos őrnagyok voltak a bűnösök, hanem mi, mert hagytuk őket”.
Ezt a nótát küldeném a megtámadott Amerika passzívan visszavonuló, józanabbik felének.
