Jani János, avagy a magyar John Wick (1.)

2023.03.17.
Olvasták: 257

Azon az örökké emlékezetes napon, amikor a világ rendje súlyosan kificamodott, Jani János úgy kilenc óra tájban fölült csodás állapotban lévő Csepel kerékpárjára, és lassú, kényelmes tempóban végigtekert a főutcán, hogy a Kapatosokhoz címzett kocsmában megigya a szokásos búfelejtőjét.

Bánatának okozója imádott felesége volt, aki nem oly régen, közel kétheti házasság után faképnél hagyta őt egy prímás kedvéért. Jani János teljesen összetört, amikor az asszony kijelentette, hogy Los Angelesbe kíván költözni új kedvesével, mert szeretné kipróbálni magát a striptease szakmában, ami egy mesterböllér mellett ugye, nem adatik meg az ember lányának. Jani János hiába könyörgött, hiába térdelt le hitvese elé, Jennifer fogta a kis utazó táskáját, belegyömöszölt két tucat tangabugyit, és távozott. A modern paraszti stílusban épült családi házuk – Jani János saját maga építette – előtt járó motorral várta őt Kiskalapi Balog Sándor, a szóban forgó prímás, aki viszont az esztrádszakmában kívánta magát kipróbálni a messzi Los Angelesben.

A mérhetetlenül csalódott és elkeseredett Jani János ezt csak később a Kapatosokhoz címzett kocsmában tudta meg, Bücs Feritől, a minden lében kanál csapostól, miközben egyik felest a másik után gurította le a torkán.

Halálra akarta magát inni, de ez egy böllérnek nem megy könnyen. Tudván tudjuk, hogy ez a szakma a kés forgatása mellett megkövetel bizonyos fokú ittasságot is. Mielőtt a cocát a disznómásvilágra száműzik, muszáj lehajtani egynéhány kupicával a gazda házi pálinkájából, ami csak ritkán nem kerítésszaggató. A vágások időszakában, amikor több tucat hízott disznót végeznek ki naponta, ez testvérek között is tetemes mennyiség, úgyhogy egy mesterböllér szervezete bizonyos módon hozzáidomul az alkoholhoz.

Jani János annyira szerette a feleségét, hogy miatta még az ivást is hanyagolta, és mert Jennifernek derogált a sok disznóság, elhatározta, hogy a pincében vastag betonréteg alá rejtve örökre búcsút int a lelkének oly kedves ölőkésétől. Az ükapjától örökölt első világháborús katonaládába gondosan elkonzervált minden vágáshoz használható szerszámot, és melléjük helyezett néhány rolni vécépapírt is, ami egyfajta valuta volt abban a körben, amelyben ő mozgott. Jani János tehát lebetonozta a szerszámait, és elhatározta, hogy úgy fog élni, ahogy egy normális férj: vasárnap egy kis óbégatás a meccsen, hét közben pedig valami meló a téeszben, esetleg a faluszéli gombatelepen, ha más nem adódik. Megtakarítása volt elég, nem kellett a kettejük jövője miatt aggódnia.

De jött Kiskalapi Balog Sándor a hamis Stradivarijával, és minden megváltozott. Jani János, a szakma rettegett bajnoka, a híres disznóbontó egyik pillanatról a másikra emberi roncs lett, aki csak ivott, ivott és ivott.

Így ment ez egy darabig. Aztán minden előjel nélkül bekövetkezett a tragédia.

Jani János tehát mérhetetlen szomorúsággal a lelkében, könnyeivel küszködve felült a féltve őrzött, és pazarul kiglancolt Csepel kerékpárjára, majd annak metódusa szerint végiggördült vele az ilyentájt teljesen kihalt Kerékgyártó György utcán. Eközben semmi nem zavarta. Még egy szántani igyekvő traktort sem kellett kikerülnie, nem beszélve a ganéhordó szekerekről. Mindebben nincs semmi meglepő, merthogy ősz volt, egészen pontosan szeptember vége. A völgyben még nyíltak a kerti virágok, és még zöldelt a nyárfa az ablak előtt, ám ez most mellékszál. Jani János megérkezett a Kapatosok elé, ahol a bringáját nekitámasztotta a nagy eperfának, és komótos léptekkel beballagott az intézménybe.

– Szevasz Jani bácsi! A szokásosat? – kérdezte Bücs Feri, a csapos miközben egy törlőronggyal a legyeket csapdosta.

Jani János sokat mondóan bólintott, és Bücs Feri letette elé a szokásosat. Nem tudni, mi volt az, hősünk mindenesetre megitta. Így ment ez vagy két óra hosszáig, amikor Jani Jánosra rájött a vizelhetnék. Nem volt gusztusa bemenni a kocsma vizeldéjébe inkább – ahogy mások is – kiment az utcára, hogy az épületet megkerülve a hátsó fal tövébe csorgasson.

De amint az ajtón kilépett, azonnal lecövekelt. A nagy eperfa mellől hiányzott a kerékpárja! Tetézte a bajt, hogy a hátsó sárhányóhoz egy hosszú madzagon a Jennifertől örökölt korcs kiskutyáját, a Csomikát is hozzákötötte, és most szegény párának is nyoma veszett.

Jani János nem akart hinni a sok disznóvért látott szemének. Ez a bicaj és ez a kiskutya volt a mindene. Előbbit évek hosszú során át saját kezűleg formálta valóságos műremekké, az utóbbi meg azokkal a nagy szemeivel Jenniferre emlékeztette. Hősünk úgy érezte, ez a dolog nem maradhat annyiban. A pisálást teljesen elfeledve visszament a Kapatosokba, és az időközben felgyülemlett vendégsereg előtt terpeszbe állva jó hangosan elkiáltotta magát:

– Melyik kutyatejbe áztatott pöcsfej vitte el a bicajomat?

Nem érkezett válasz, mire Jani János hangot váltott:

– Még egyszer kérdezem: melyik szarfaszú lopta el az eperfától a masinámat?!

A néma csönd tovább erősödött, erre Jani János odalépett a biliárdasztalhoz, fölvette a dákót, és egy roppantással kettéharapta:

– Így harapom le a fejeteket is, ha nem áruljátok el, ki volt a tettes!

– Jani, ugye, tudod, hogy a Kapatosokban tilos az erőszak? – súgta oda neki Bücs Feri.

A felbőszült böllér ezt meg sem hallotta, mert valahonnét hátulról, a nyerőgépek mellől egy tétova hang azt kántálta:

– Mintha Pilács Zolikát láttam volna a fa körül ólálkodni.

A csönd döbbenetté keményedett. Pilács Zolika a környék legnagyobb és leghatalmasabb vállalkozójának, Pilács Ödönnek volt a hülyegyereke. Vele ujjat húzni annyit tett, mint fejjel menni a betonfalnak. De Jani János sem volt akárki, és ezt mindenki tudta. Egy szó mint száz, borzalmas események voltak kilátásban, és ehhez nem is nagyon kellett pipiskedni.

 

(folytatása következik)

Bustenák Dezmond

1992., Alsócsököny, Kiváló prózaíró, a modern akcióregény megteremtője és mindmáig legnagyobb mestere. Szabadszájú, durva szövegeitől a gyengébb idegzetű olvasók hajlamosak kiütést kapni, ezért nekik ezeket a műveket nem ajánljuk. Írásaira a lendületes cselekmény és a kompromisszumokat nem ismerő megoldások jellemzőek. Publikálni nem szokott, műveit inkább füstös kocsmák zárt szeparéiban olvassa fel a rajongóinak. Honlapunk pénzt és italt nem kímélve végül meggyőzte, hogy ezt a folytatásos regényét a rendelkezésünkre bocsássa, vélhetően a műértő közönség legnagyobb örömére.

Ne hagyja ki ezt sem: