Biztosan sokukban motoszkál a kérdés, hogy ha olyan helyzetbe kerülnek, amelyből csak a bútorvásárlás jelenthet kiutat, hogyan oldják ezt meg? Előfordulhat például, hogy egy sámlira van szüksége a családnak, hogy az olyan komolyabb bútoroktól, mint amilyen a nachtkasztli, ne is beszéljünk. Mit tegyünk, ha ilyen helyzetbe szorít bennünket az élet?
Ami a legfontosabb: azonnal menjünk be egy kocsmába. Még jobb, ha ezt nem egyedül cselekedjük, hanem társasággal. Találjunk egy príma helyet, lehetőleg ne túl flancosat, de olyat se, ahol a pultból meregetik a bort. Csüccsenjünk be a sarokba, és vonjunk a hatósugarunkba egy vagy több olyan eszközt, amelyet a Magyar Értelmező Kéziszótár „pohár” címszó alatt tart nyilván. Gondoskodjunk, hogy ebből a tárgyból a cimboráknak is jusson. Ezután lassan, kíméletesen tárjuk fel előttük a kegyetlen valóságot, és hagyjunk nekik időt, hogy felfogják: belátható időn belül hokedlit fogunk venni az asszonnyal. Talán figyelmeztetni fognak bennünket, hogy idefelé jövet még sámliról volt szó, mire mondjuk azt, hogy az ég szerelmére, hát nem mindegy?! Ez mindig hat a cimborákra, mert többé-kevésbé nekik is vannak ilyen brutális tapasztalataik. Eszükbe juthat például az, amikor a párjuk elcipelte őket az IKEÁ-ba konyhabútorokat nézegetni.
Ha mindez idáig elfelejtettem volna megjegyezni, hogy ez a rítus csak férfiakra vonatkozik, akkor ezt most megteszem. Bent ülünk tehát a kocsmában és halkan beszélgetünk a haverokkal. Megeshet, hogy ez nem megy könnyen, mert ugratni fognak, hogy ez azért mégis jobb, mint cipőt venni az asszonnyal, de erre ne reagáljunk. Fizessünk még egy kört, aztán még egyet, és ezt addig folytassuk, amíg könnybe lábadt szemmel nem néznek ránk. Ekkortól datálódik az azonosulás korszaka. A sokadik pohár után ledől a paraván, és a létezésünk eggyé válik azokéval, akiknek ugyanezt a nyűgöt porciózta az élet.
Abban az esetben, ha nincs nálunk készpénz, fizessük ki a cechet kártyával, de ne feledjük el megkérdezni, hogy a számla tartalmazza-e a tíz százalékos szervizdíjat, mert ha nem, a fogyasztás összegét toldjuk meg ennyivel. Aztán látogassuk meg a mellékhelyiséget, és sóhajtsunk egy nagyot, mint a fogorvosnál, mielőtt beülünk a székbe. Ha elég drámaiak vagyunk, a cimborák nem hagynak bennünket faképnél, hanem meghívnak az ő kedvenc helyükre, ahol immár tét nélkül, felszabadultan folytathatjuk a poharak tanulmányozását. Ücsörögjünk lazán a társaságukban, és kortyolgassuk a számunkra rendelt búfelejtőt.
Ami meg a bútorvásárlást illeti, estefelé már biztosra vehetjük, hogy az is megoldódott, mert az asszony volt olyan eszes, hogy a barátnőjével ment el a boltba, és ezt a dolgot a maga elképzelése szerint rendezte. Talán még örült is, hogy nem lábatlankodtunk ott a közlében.
