Amikor egy halálra ítélt elindul a saját kivégzésére, először is tájékozódjon a kivégzőhely pontos helyszínéről és időpontjáról. Győződjön meg arról, hogy minden szükséges dokumentumot magával vitt, különös tekintettel a halálos ítéletre és az utolsó kívánságot tartalmazó papírra. Indulás előtt érdemes ellenőrizni, hogy ezek a papírok tényleg önre vonatkoznak-e, és hogy megfelelően alá vannak-e írva.
Az utazás során viseljen kényelmes ruházatot – lehet, ez lesz az utolsó alkalom, hogy divatosan jelenhet nagy nyilvánosság előtt. Érkezéskor figyelmesen hallgassa meg a hóhér utasításait, és ha bizonytalan, nyugodtan kérdezzen rá a részletekre, de kerülje a túl mélyreható életfilozófiai eszmecseréket.
Ha a nevét szólítják, túlzott kapkodás nélkül lépjen a kijelölt helyre. Álljon rendesen, és ha van lehetősége, válasszon egy hősies pózt, ami jól mutat majd a történelemkönyvekben. Amikor a kivégzési eljárás módszerét megismertetik önnel, ne adjon hangot a kifogásainak, és ne javasoljon egy sokkal profibb módszert, mert az rossz fényt vet önre. Próbáljon erőt venni magán, és még csak ne is mosolyogjon, ha túlzottan amatőrnek véli az esedékes eljárást.
A kivégzést követően önnek nincs semmilyen tennivalója, mert a szervezők mindenről gondoskodnak. Fontos, hogy a hóhérral és a segédeivel mindvégig udvarias és türelmes maradjon. Emlékezzen arra, hogy a kivégzés egy rituálé, amit minden résztvevőnek tisztelettel és méltósággal kell végrehajtania, és hogy ez egy olyan nyilvános szereplés, ami nem mindenkinek adatik meg.
Végül, de nem utolsósorban emlékezzen arra, hogy bár ez egy különleges esemény az ön számára, a hóhérnak csak egy újabb munkanap. Ha pedig valami miatt elhalasztják a kivégzést, ne mutasson sem szomorúságot, sem csalódottságot. Gyűrje le a bosszúságát, és vidáman lépjen le a vérpadról akkor is, ha legszívesebben káromkodna. Előbb vagy utóbb biztosan sorra kerül.