Ha én bíró lennék…

2017.05.12.
Olvasták: 831

Az Ohio államban lévő Pinesville-ben van egy bíró, aki unortodox módon ítélkezik. Ha például egy fiatal párt rajtakapnak szeretkezés közben a parkban, az ítélet lehet az is, hogy a párocskának az egész parkot rendbe kellett raknia és a parkban eldobott összes óvszert egy szemetesbe kell gyűjtenie. A másik lehetőség a böri. Ugyanígy az a férfi, aki ellop egy pénzzel teli dobozt egy hajléktalanok számára gyűjtő szervezettől, választhat: vagy egy napot hajléktalankodik az utcán, vagy megy a böribe. De olyan is megtörténhet, hogy az ittas vezetőnek büntetésből a lakóhelyéhez legközelebb eső halottasházba kell mennie, ahol az oda behozott halottakat megnézve megtudhatja, mit is jelent, amikor egy ittas sofőr halálos balesetet okoz.

Nekem ez nagyon tetszik, és úgy látszik, az elítélteknek is, mert mindazon túl, hogy gyakran az alternatív büntetést választják, utóbb kiderül: sokkal többet ér nekik a megdolgoztatás, mint a börtönben végzett kommersz üldögélés.

Ha én bíró lennék, itt, Magyarországon is meghonosítanám ezt a gyakorlatot. Nem a nagy ügyekben, vagy legalábbis nem azokban, amikor a tettes megöli és bebetonozza az áldozatát, hanem a mindenapjainkat inkább csak bosszúsággal megfertőző cselekményekben. Vegyük például a szépséges Margit hidat, amely fővárosunk egyik büszkesége lehetne, ha nem viselné magán a magyar igénytelenség jegyeit. Onnét tudom ezt, mert minden nap kétszer átgyalogolok rajta: egyszer reggel, munkába menet, másodszor délután, hazafelé tartva.

Tegnap például arra figyeltem föl, hogy valaki szinte telje hosszában leokádta a hidat. A matéria felületes és megúszhatatlan szemrevételezése alapján arra vetek, egyetlen személy vitte végbe ezt a grandiózus cselekedetet, ami a híd hosszát véve alapul Guinness-rekord közeli teljesítmény. Ennek dacára, ha a térfigyelő kamerák felvételei alapján azonosítanák és elkapnák a tettest, én, a hipotetikus bíró arra ítélném, hogy ne csak a sajátját, hanem az övéivel konkuráló régebbi foltokat is távolítsa el, mégpedig szappanos víz és kézi erő segítségével. Az egyéb piszok – graffitik, sörösüveg-maradványok és egyéb hulladékok – ügyében is lennének formabontó ötleteim, de abban is, hogy aki sportolási szándékkal veszi igénybe a hidat, és miközben fut, a jobbra tartás szabályait semmibe véve elvárja, hogy a vele szemben közlekedő, öreg, rozzant alak térjen ki az útjából – különben még képes nekiszaladni – az imígyen megsértett és veszélyeztetett illetőt a hátán cipelje át a hídon, tisztán sportolási szempontból.

De mi nem vagyunk Ohio állam, és Budapest nem is Pinesville, én pedig végképp nem vagyok bíró. Így csak tét és következmények nélkül bosszankodhatok.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: