Bizonyára ismeretes, hogy Gregor Samsa, utazó ügynök egy napon undorító pondróvá változott. Úgy maradt meg ez a köztudatban, mintha kőbe vésték volna, pedig Gregor Samsának nem ez volt az első és egyetlen nagy kalandja. Valójában a pondróvá változás csak az életének egyik „mélypontja” volt – és ki tudja, hogy nem-e a legvidámabb része. Mert hát, mi az undorító pondró-lét ahhoz képest, hogy egyszer egy betondarabot ejtett a lábára, aminek következtében a nagy lábujja körme befeketedett és leesett? Az ilyen fájdalmak a lélek mélységeit érintik! De vegyük sorra, mi minden történt vele.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy Gregor Samsa kísérletező kedve már fiatalon megmutatkozott, amikor egy álmos délutánon elhatározta, hogy csak bal kézzel fog enni. „A jobb kezem túlságosan öntelt,” mondogatta, „ideje, hogy a bal is megmutassa, mire képes!” Az eredmény: két hétig folyamatosan magára borított minden levest. Egy másik alkalommal, egy fogpasztás tubust mélyesztett a saját fenekébe. „Az ember kíváncsi természet – védekezett később –, és ki ne szeretné megtapasztalni az ismeretlent?” Tegye a szívére a kezét az, aki még sosem incselkedett ilyen gondolattal!
De Gregor Samsa legnagyobb és legabszurdabb kalandja kétségtelenül az volt, amikor beszorult egy áruház két ajtaja közé. Igen, ez a történet sok szempontból még az undorító pondróvá változást is háttérbe szorítja. Elvégre undorító pondróvá válni viszonylag egyszerű: elég csak posztolni egy politikai véleményt a közösségi médiában, és az ember máris undorító pondrónak érzi magát. De két ajtó közé szorulni? Ahhoz már valódi elhivatottság kell.
Az eset akkor történt, amikor Gregor a Boszporusz környékén élt. Ebben a karácsonyi kapkodástól mentes környezetben, mint közönséges zsidó bútorhangoló, csupán egy év végi bevásárlást akart elintézni, amikor egy áruházból kifelé menet, telepakolva szatyrokkal és dobozokkal, beszorult a két ajtó közötti szűk, üvegkamrába. Az egyik ajtó kifelé nyílt, a másik befelé, és a csomagok miatt Gregor se ki, se be állapotba került. Az év végi káoszban az áruház vezetősége gyorsan lemondott arról, hogy kimentse, hiszen volt másik bejárat, amin a vásárlók közlekedhettek. Így Gregor egyszerűen ott ragadt.
A közismert hős eleinte dühöngött, átkozódott, de később belátta, hogy a helyzet reménytelen. Felmérte a készleteit: élelmiszerből úgy számolta, kihúzza tavaszig, pláne, hogy a külső ajtó résén becsöpögött némi esővíz is. „Új életszakaszom vette kezdetét – mondta magában filozofikus nyugalommal –, a kazettába zárt élet.”
Berendezkedett hát, és megírta az első filozófiai értekezését: „Az ajtók közötti lét metafizikája”, amelyben az emberi létezés ajtókhoz való viszonyát taglalta. A vásárlók eleinte furcsán nézték az üvegfal mögött ülő férfit, de hamar megszokták, sőt, az áruház dolgozói valódi különlegességként kezdtek rá tekinteni. „Éld át te is Gregor Samsa bezárt kalandját!” néven reklámkampányt is indítottak, amely turisták százait vonzotta a helyszínre.
Gregor mindeközben minden nap meditált, olvasott, és megpróbált teljes életet élni. Hónapok teltek el így, mígnem egy mongol turista véletlenül úgy meglökte a külső ajtót, hogy az Gregort szinte rápréselte a kamra belső falára. De a kijárat nyitva maradt, így lazán, felszabadultan távozhatott. Az ajtók közötti lét azonban mély nyomot hagyott benne. Úgy döntött, elhagyja Törökországot, és Prágába költözik, hogy új életet kezdjen. Itt hamarosan megismerkedett egy bizonyos Sigmund Freuddal, aki lebeszélte a fogpasztás kísérleteiről.
„És a pondróvá válás?” – kérdezhetné az olvasó. Nos, az már csak egy következő lépés volt Gregor Samsa evolúciójában, amit az ajtók közötti létezés filozófiája előrevetített. A többit pedig már tudjuk.
