Gólbánat

2014.10.20.
Olvasták: 784

Egy indiai focista belehalt a gólörömbe. Bestukkolta a lasztit, aztán szaltózni akart egyet, de rosszul számolta ki az ívet, és kitörte a nyakát. Ez az egész annyira szomorú, mint amennyire tragikus, ezért nem volna ildomos poénkodni rajta, viszont az vesse rám az első követ, akinek nincs még elege ebből az egész gól alapú örömködésből.

Régen, amikor a focit még nem tudományos alapokon kitenyésztett mutánsok művelték – hanem azok a tehetségek, akik a grundokon vagy a faluvégi legelőkön kupálódtak –, a gólt éppolyan diszkréten illett megünnepelni, ahogy egy viharos gyorsasággal lezajlott szerelmi együttlétet. Az ember ugrott egyet, öklével belecsapott a levegőbe és elkurjantotta magát, hogy ez igen, ezt aztán a boldogság, aztán inalt  vissza a korábbi tevékenységéhez. Ezt követően vonult be a divatba a pályán folytatott intenzív csókolózás, különösen a magasabb osztályokban, ahol szinte már nyelves puszikat is adtak egymásnak a gólt miatt izgalmi állapotba került játékosok. Hatalmas szerencse, hogy ez a nyolcvanas évekre már teljesen lecsengett, mert ha a trend folytatódik és eszkalálódik, ma már nem létezne stadion tizennyolcas karika nélkül.

Azt nem mondom meg, ki volt az a fél- vagy teljes idióta, aki a gólt a cirkuszi látványosság szintjére emelte, de hogy alaposan félrevitte a dolgokat, az biztos. Mert mi az az egyetlen, árva gólocska? Maradjon köztünk, de maga a nagy, öblös semmi. Nem egyszer fordult elő az egyetemes focitörténelemben, hogy az ellenfél már a középkezdés után egyenlített, teljesen lenullázva azt a nagy örömködést, aminek során egyes csapattagok több energiát pazaroltak el, mint előtte az egész meccsen.

Nagyon remélem, hogy ez a szomorú eset elgondolkodtatja majd a focit irányító hatalmasságokat, és hoznak egy rendeletet, amelynek értelmében ezentúl tilos lesz a gólörömnek még a csírája is. Az is emellett szól, hogy a foci az egyetlen sportág, ahol ilyen brutális módon túlzóvá vált a találat-elérés megünneplése. Nyilván az is közrejátszik ebben, hogy focigólból kevesebb van, mint mondjuk, kézilabdagólból, de a kevésből is megárt a sok. Főként, ha azt a keveset sokkal többre taksáljuk, mint amennyit valójában ér.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: