Azt mondják, riasztó mértékben terjed a meló világában egy új jelenség, a ghosting. Arról van szó, hogy az alkalmazott egyszer csak úgy dönt, nem megy be többet a firmába és kész. Minden és mindenki le van szarva, beleértve a kasszában maradt fizetését is, mert ezek után arra is keresztet vethet.
A köddé vált beosztottnak innentől bottal üthetik a nyomát, ha pedig olyan munkakörben dolgozott, amelyhez bizalmas adatok és különleges hozzáférések kötődtek, a főnök kénytelen bevenni pár Xanaxot. Előfordul olyan is, hogy a beosztott a távozását megelőzően a kasszát is kirámolja, de a ghostingra nem ez a jellemző. Mindössze arról van szó, hogy a nép nem akar belerokkanni a munkába. A fiatalok életük derekáig tanulnak, aztán tapasztalatszerzési célokkal utazgatnak néhány évig, majd beiratkoznak valami posztgraduális képzésre. Aki pedig belekóstol a munka jellegzetesen fanyar ízébe, pontosan tudja, hogy a köddé válás igénye az idő előrehaladtával hatványozott mértékben fokozódik. Hiába próbálunk meg mindent, a főnök részéről érkező vegzálás és a kollégák irányából ránk zúduló abszurditás következtében egyszer eljön az a pont, amikor azt mondjuk: eddig és ne tovább. Még szép, hogy ebben az állapotban az ember nem megy be a feletteséhez magyarázkodni, legfeljebb, ha erős ingerenciát érez arra, hogy ráborítsa az asztalt. Sokkal kulturáltabb, ha szépen, csendben felszívódik, mint nyúl a rekettyésben. A ghosting tehát egy metakommunikációs üzenet, és azt jelenti: ezt a részt nem kívánom szerepeltetni az életrajzomban, utánam a fáklyásmenet.
A most közzétett felmérés nem tér ki arra, hogy a ghosting a másik oldalon is működik, mert akár úgy is kirúghatják az embert, ahogy szellemet a frissen renovált palotából. Küldenek neki egy e-mailt vagy egy sms-t, a bankszámlájára pedig ráutalják azt a csip-csup összeget, ami még jár neki, és mehet istennek hírével. Éppen ezért jelenthető ki, hogy a ghostingoló alkalmazott semmivel sem galádabb az őt ebbe a helyzetbe kényszerítő főnökénél.
De hamarosan világszerte bevezetik a négynapos munkahetet, így a régi, hosszúhétvégés, miegyébes kínzásoknak végük szakad. Hétfő, kedd, szerda és csütörtök – ennyit kell kibírni abban a környezetben, amelyet minden porcikánkkal utálunk. Ghostingolni ezek után talán már nem is lesz érdemes, bár a csuda tudja. A melóról megpattanás útjai mindig kifürkészhetetlenek.