Furcsa kaland az orvosnál

Gacsiba nem jól érezte magát, ezért úgy döntött, elmegy a körzeti orvoshoz.

– Jó, hogy jön Gacsiba úr, olyan beteg vagyok, mint a fene! – fogadta az orvos, amikor a rendelőbe lépett.

Gacsiba bólintott, helyet foglalt és komoly, érdeklődő arckifejezéssel megkérdezte:

– Aztán mik a panaszai, doktor úr?

– Jaj, ne is kérdezze! – legyintett az orvos.  – Vagyis, ha már így megkérdezte, röviden összefoglalva a panaszaim számosak.

– Kíváncsian hallgatom – mondta Gacsiba és kényelembe helyezte magát.

– Nos, napok óta szaggat a derekam. És a vérnyomásom is magas. A feleségem szerint frontérzékeny vagyok, de szerintem idegi alapon lehet. Tudja, kiborítanak a betegek. Idejönnek, panaszkodnak, és nem veszik észre, hogy én is egy emberi lény vagyok, tele gondokkal, bajokkal. A lányom megszökött egy influenszerrel, a konyhában csöpög a csap, és a macskám is terhes. Kész csoda, hogy még nem látogatott meg Gutmann professzor – hadarta az orvos egy szuszra.

– Ha így folytatja eljön ő is hamarosan – próbálta vigasztalni Gacsiba, miközben az asztalon heverő noteszbe firkálgatott.

– A panaszaimat még hosszan sorolhatnám, de gondolom, már megvan a diagnózis. Mit gondol: súlyos ez? – kérdezte a körzeti orvos enyhén felemelkedve a székéről.

– Nagyon is – mondta Gacsiba, és becsukta a noteszt. – De ne aggódjon, nem maga az egyetlen orvos, akit ebben az állapotban látok. A tünetei minden kétséget kizárólag paraszolvenciusz megvonanduszra utalnak.

– Miféle nyavalya ez? Sosem hallottam róla.

– Akkor jelentkezik, ha valakitől radikális hirtelenséggel megvonják az éveken át adagolt paraszolvenciát. A maga anamézise egyértelműen ezt mutatja: súlyos kedvetlenség, nyűgök és bajok halmozódása, tessék-lássék szerű munka. Kész csoda, hogy lábon hordja.

– Mit javasol?

– Sokat segítene, ha bele tudná képzelni magát azok helyébe, akik fiziológiai eredetű bajaikkal keresik föl magát – zárta a beszélgetést Gacsiba, és miután felírt egy hashajtót az orvosnak, átszólt a másik rendelőbe, hogy kéri a következőt.