Fő a biztonság

2016.02.15.
Írta:
Olvasták: 691

Vége a téli szünetnek, folytatódik a magyar focibajnokság.

Akit ez a hír lázba hoz, sürgősen keresse föl kezelőorvosát, gyógyszerészét. A magyar fociban érdekességet fölfedezni csak olyan kórképlet birtokában lehet, amely messze meghaladja a normalitás hatósugarát. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy őszintén és nyílt alapossággal kezdünk figyelni a magyar foci történéseire, komolyan aggódhatunk mentális egészségünk állapotának tartós megrendültsége miatt.

De kivételek azért mindig vannak. Vegyük például a most hétvégi esetet, amikor az aktuális magyar szövetségi kapitányt, a norvégok elleni diadal nem oly régen még ünnepelt hősét alabárdos őrök bevetésével akadályozták meg abbéli elhatározásában, hogy a helyszínre látogatva tekintse meg az Újpest-Videoton meccset.

Ezek vagyunk, mi, magyarok – legyintenek a rutinosabbak, mintha tényleg ilyenek lennénk. Nem tudom, miként ment ez Sebes Guszti bácsi, Baróti Lajos bácsi vagy Illovszky Rudi bácsi idejében, de gyanítom, hogy nem létezett olyan karhatalmi szerv, aki keresztbe mert volna állni előttük, ha azt tapasztalják, hogy a Dózsa pálya felé ballagnak. Hát persze, az egy tekintélyuralmi éra volt, most meg demokrácia van – mondhatják azok, akik ezt a mostani, biztosítékkiverő dolgot megcselekedték. Igaz, hogy ezt egyáltalán nem követelte meg tőlük a haza, de fő a biztonság. Mert mi van, ha magyar szövetségi kapitánynak álcázott terroristák szivárognak be a tribünre és banánt kezdenek hajigálni a színes bőrű játékosok irányába?! A következmények beláthatatlanok, úgyhogy inkább maradjon távol tíz igazi szöv. kap., mint hogy beférkőzzön közénk egy hamisított.

A viccet félretéve – már ha ezt egyáltalán viccnek lehet nevezni –, alighanem itt, a biztonságban is túltoltuk a bicajt. Pedig régen nem voltunk ennyire gyávák, bátran nekimentünk az egész világnak, ott ütöttük, vágtuk, gyepáltuk az ellent, ahol értük, de aztán, fene tudja, miért hirtelen aggodalmaskodók lettünk. Mindenki gyanús lett, aki mozog és aki nem. Mintha ez a kis ország maga lenne a Kánaán, tele mannával meg minden égi és földi jóval, amelyre csorgó nyállal gyülekezik az éji vad. Mindentől tartunk, ami nem mi vagyunk, és mivel mi sem azok vagyunk, akik szeretnénk lenni, elsősorban önmagunk számára vagyunk gyanúsak. Tiltunk, rendelkezünk, regulázunk, felügyelünk, büntetünk és fenyegetünk. Nincs bennünk semmi nagyvonalúság, semmi vitézi elszántság, pedig e nélkül sem a sportban sem másutt nem lehet diadalt aratni.

Legszebb példa minderre a foci – és ezzel a kör be is zárul –, mint bizonytalanságunk és kishitűségünk legfőbb értékmérője. Mindezt alátámasztva, illusztrálva ide kívánkozik az a hír is, hogy egy neves – és agyontámogatott – honi futballakadémia felnőtt csapatában nemhogy saját nevelésű tehetséget, de még magyar focistát sem tudott fölmutatni az évadkezdésre.

Ehhez képest a szövetségi kapitány kitiltása Újpestről tényleg csak egy adminisztratív tévedés.

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Ne hagyja ki ezt sem: