A Bárányok Tanácsa a szokásos éves szimpóziumán arra a forradalmi megállapításra jutott, hogy a világ egyértelműen az agresszió felé hajlik. Aki szeretné vinni valamire, annak törtetnie, könyökölnie, rugdosódnia, de főleg marcangolnia kell. A legöregebb bárány – Kos Berci – odáig merészkedett, hogy ki is mondta: az eddigi irány téves volt. Gyapjas őseik azért végezték sütőben vagy kondérban, mert túl szelídek voltak, de mostantól, ha a báránytársak is úgy akarják, ennek az állapotnak vége lehet.
A szóban forgó báránytársak bégetve jelezték, hogy egyetértenek Bercivel, aki rögtön elő is rukkolt a tervével:
– Mind tudjátok, legnagyobb ellenségünk, Farkas Koma bámulatra méltóan sikeres a rá jellemző agresszív magatartással, ezért végső ideje hogy tanuljunk tőle pár mesterfogást.
– Hogyan tanulhatnánk bármit is egy olyan szörnyetegtől, aki megesz bennünket? – kérdezte csodálkozva az egyik bárány.
– Kötünk vele egy szerződést, és attól fogva be kell tartania a nemzetközi jogszabályokat – mondta Berci kedélyesen mosolyogva, ami a legóvatosabb kételkedőket is megnyugtatta.
Így aztán a Bárányok Tanácsa egyhangúlag elfogatta az indítványt, hogy hívják meg köreikbe Farkas Komát, és tanuljanak tőle agresszív mesterfogásokat.
Rögtön meg is írták az e-mailt, amelynek láttán Farkas Koma szeme kikerekedett, de amikor rájött, hogy ez nem egy spam, gonosz vigyor telepedett az arcára.
Arra gondolt, eleget tesz a felkésérnek, majd pedig lemészárolja az egész nyájat, és úgy bezabál báránypörköltből, hogy öröm lesz nézni. De aztán rájött, hogy hivatalos szerződésről van szó, amit megszegve könnyen megütheti a nem létező bokáját. Mindegy, gondolta, majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz a helyszínen.
Szépen kikefélte hát a bundáját, aztán odasétált a juhakolhoz és megnyomta a csengőt. A bárányok kissé ferdén néztek rá, de mert tudták, hogy védi őket a szerződés, bebocsátották maguk közé. A kezdeti fagyos hangulat viszont hamar feloldódott, mert Farkas Koma tudott néhány jó bárányos viccet. Aztán rátért a kiképzésre.
– Az agresszív viselkedés első szabálya: soha ne kérj bocsánatot. A második, pedig, hogy aki gyengébb nálad, azt kíméletlenül taposd el. És végül a harmadik, ami egyben a legfontosabb: a többség akkor is agresszív, ha béget.
A bárányok eleinte csak pislogtak, mint a birka a vasalóra, de aztán valami megváltozott. Beszólogattak egymásnak, odacsapták a füvet a másik orra elé, és volt olyan is, aki lefejelte a másikat.
– Farkas Koma! – rikkantotta végül Berci, akinek a pofája szikárabb lett, mint egy pusztai harcosé. – Gyakorlati óra is lesz?
– Hát persze – válaszolta Farkas Koma, aki már serpenyőméret szerint nézegette a zsákmányt.
– Akkor védd magad! – rikoltotta Berci, és egy csapásra huszonkét megvadult bárány ugrott rá a farkasra. Haraptak, rúgtak, pörögtek, mint egy túlhúzott fonográf.
– De hát én csak… beszéltem nektek! – kiáltott kétségbeesetten.
– Nagyon jól tetted, mert kinyitottad a szemünket! – ordították a bárányok kórusban. – Most pedig megsütünk ropogósra!
Így történt, hogy Farkas Komát jól megkergették, mert elkapni persze nem tudták, hiszen – hatalmas szerencséjére – gyorsabb volt. De eltűnt, elkotródott arról a vad bárányok uralta vidékről egyszer s mindörökre.
Tanulság:
Ha olyan világot nevelsz, amelyik harapni lesz képes, ne csodálkozz, ha te leszel a rágcsálnivaló!
