Bányai TamásHadgyakorlatot tartott a Magyar Honvédség Taszár közelében a Bakonyban. Engem ez megnyugtat, hiszen jó tudni, hogy képzett katonák védik a hazát. A közmondás is azt mondja: gyakorlat teszi a mesterlövészt. Külön örültem annak, hogy nem volt semmi fennakadás. Ugyanis lehetett volna. Példának okáért: a fémtolvajok az éj sötét leple alatt ellophatták volna a harckocsik lánctalpait, aztán, nesze neked, állóháború helyett állóhadgyakorlat, ami természetesen csak az ellenségnek kedvez. Egy komoly lánctalp nehéz vas, amiért nyilván szép summát adnak a fémfelvásárlók. Nekem sajnos egy vasam sincs, amit elvihetnék hozzájuk, pedig egy kis extra pénz bizony nekem is jól jönne. Felmerült bennem, hogy kábelt gyűjtsek, az is fémből van és azért is fizetnek.
Ráadásul azt még lopni sem kell. Leverte a hóvihar, lerángatta a szél az oszlopokról, nem kellett felmászni érte, s ugyebár az nem plágium, ha az ember az utcáról szedi fel a témát. Ha már ott hever.
Én csak azokat sajnálom, akik a vihartépte, leszakadt kábelek miatt napokig áramszolgáltatás nélkül maradtak. Helyesbítek, nem a leszakadt, hanem az eltulajdonított kábelek miatt. Már az is baj, hogy a hűtőszekrény nem működött, bár abban a hideg időben a tornácra is kitehették volna a romlandó élelmiszert. Csakhogy onnan bárki arrajáró elviheti abban a hiszemben, direkt neki lett kitéve. Nehogy éhen maradjon. Így aztán nem csak a helyzet romlott, hanem az elemózsia is. Azok a szegény emberek tévét sem tudtak nézni, sőt látni sem láttak villanyvilágítás nélkül a nagy sötétben. Ráadásul az ablakon is hiába bámultak kifelé, a hófelhők eltakarták a holdat, a csillagokat, a fekete éjszakában azt sem láthatták, ki gyűjti be a kábeleket.
Sok helyütt fűteni sem tudtak, fagyoskodni kellett, mert mint hírlik, számtalan porta fáskamrájából ellopták a tüzifát. Az ember azt hinné, a tolvaj is fázott, a lopott fával családja kuckóját melegítette. Holott ez egy téveszme, mert a tolvaj szénnel fűt. Igen ám, a szenet nem adják ingyen, beszerzéséhez pénzre van szükség. Pénzt meg fémért, vasért adnak. Ismerve a magyar ember leleményességét, nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, a lopott fából vaskarikát készít, amit aztán megvásáról tőle a fémkereskedő. Az így kapott pénzből vehet magának szenet, fűthet, melegedhet, élheti világát, akár egy hóvihar közepette is.
Mondhatná bárki, ez bizony szégyen és tűrhetetlen. Mármint az, hogy a tolvaj ingujjra vetkőzve izzad, mialatt a károsultat meg veri az isten hidege. Na meg a szerencsétlen sorsa. Kétségbeesésre mégsincs okunk. A tolvajoknak, ha eleget harácsolnak össze maguknak, előbb-utóbb akkora fűtött házuk lesz, hogy abban elfér majd az összes, számkivetett, fagyoskodó szerencsétlen.
Vagy ez is csak fából vaskarika?
