Döntsd az aggot, ne siránkozz!

2020.01.20.
Írta:
Olvasták: 636

Nemrég megjelent a neten egy kedves kis videó, amelyben német gyerekek – mindannyian fehérek, vagy, ahogy ónémetül mondják: árják – arról énekelnek, hogy a nagymamájuk egy környezetszennyező disznó. Pajkosan játékos figyelemkeltés ez arra nézvést, hogy az öregek valójában csak élősködnek az állam potrohos testén. Elmennek nyugdíjba, és attól fogva ingyen jár nekik az orvosi ellátás és a közlekedés (itt, Magyarországon mindenképpen, de talán a Fatherlandben is), szóval elég nagy az ökológiai lábnyom, amit kihalásra érdemes dinoszauruszokként maguk után hagynak.

Egyáltalán nem csoda, hogy a társadalom józanabbik fele – értsd: a képzett ifjúság – kezd fellázadni ellenük, mert tudván tudja, hogy az öregek elszívják előlük az éltető levegőt, és ha ez nem lenne elég, ők hozták létre azt a világrendet, aminek következtében elcsesződött a klíma. Vég nélkül építették a gyárakat és az erőműveket, hogy gazdasági fellendülés keletkezzen, ami ugyebár maga az armaggeddon. Az is tenyérbe mászó velük kapcsolatban, hogy az ő fiatal korukban még nem kellett törődni a környezetvédelemmel, hiszen a szemét-termelés töredéke volt a mostaninak, az ambalázs pedig ultra-egyszerű volt, sok esetben az árut csak levették a polcról és az ember a hóna alá csapva elballagott vele.

Most pedig itt pöffeszkednek a bajaikkal, ami felháborító. Szemben a fiatalok igénytelenségével, az élemedettek meleg vízre, fűtött vagy hűtött lakásra, gyors internet-kapcsolatra és korlátlan mobilhasználatra vágynak, nem beszélve a trendi cuccokról, amit egy fiatal sosem venne föl magára. Irritáló az is, hogy az öregek jelentős része mindamellett, hogy nyugdíjat kap, még dolgozik is, elvéve a helyet a fiatalok elől, akiknek így nem marad más választásuk, mint az élethossziglan tartó egyetemista státus. Végső ideje volt hát, hogy jöjjön egy hang és rámutasson az öregekben rejlő rákfenére. Nem a tehenek, hanem ők fogják agyonfingani a klímát, ők eszik magukat kétszáz kilósra gyorséttermi kajával, és ők rendelik azt a sok cuccot Kínából, amely miatt az egekbe szökik a széndioxid-kibocsátás.

A gúnyversike tehát pontos volt és jövőbe látó. Hasonló ahhoz a tradícióhoz, amely nyolcvan valahány éve teremtődött meg ugyancsak Németországban, bár az nem kifejezetten az öregeket, hanem azt a népcsoportot pécézte ki, amely az akkori németek szerint minden baj kiváltója volt. Rengeteg ilyen gúnyos dal született akkoriban, amelyek hatására az akkori ifjúság a tettek mezejére lépett, mert ugye, ebben a műfajban ez elvárható: amikor a szavak elfogynak, következnek a tettek.

Ma még nem lehet tudni, mikor és hogyan teljesedik ki magasabb szintűvé ez a kedves kis kampány, de hogy nem kell sokáig várnunk a folytatásra az hétszentség. Lehet, hogy a szépreményű ifjúság rohamcsapatokat alakít és a fent emlegetett nótát harsogva járva majd az utcákat, hogy az öregek alól kiüsse a járókeretet,  de lehet, hogy csak szétveri a fejüket az erre rendszeresített környezettudatos bunkósbottal – ezt most még nem lehet tudni. Ám, hogy valami megmozdult és elkezdődött, az kétségtelen. A fiatalok ugyanis elszántak és sugárzó magabiztossággal tekintenek a jövőbe, amely abból a perspektívából, ahol most állnak, kifejezetten biztatónak látszik. Elvégre ők sosem fognak megöregedni.

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Ne hagyja ki ezt sem: