Volt vala egykoron a kard, damaszkuszi acélból, később már íj meg nyílpuska, ám azok még manufakturális eljárással, többnyire egyedi darabokként készültek, s ezért még a leghíresebb mestereikről sem sok dokument maradt az utókorra. A fegyverek feltalálóihoz már sokkal hálásabb volt a tizenkilencedik és a huszadik század.
Példaként elsőnek az amerikai Samuel Coltot hozhatnám fel, aki egy percig sem vacakolt, miután feltalálta a forgópisztolyt. 1836-ban alapított gyárát ügyesen fejlesztette, termékéből hamarosan olyan ismert világmárka lett, mint – mondjuk – a Coca Colából. A Colt népszerűségéhez nagyban hozzájárult az amerikai polgárháború, amelynek során mindkét fél előszeretettel alkalmazta ezt a könnyen kezelhető, életkioldó fegyvert. Elterjedését a világban az is elősegítette, hogy nagyon sok ember áldozta fel, ha nem is érte, de általa az életét. Ezért ugyancsak kelendő használati tárgy lett belőle, sok háztartásban megtalálható, noha nem éppen konyhai tartozék.
Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az amerikai Colt Samu bácsi találmányának népszerűségét és elterjedését is túlszárnyalta egy másik fegyver, amelynek szülőatyja, tovaris Kalasnyikov a közelmúltban hunyt el. Békében és párnák közt, nem pedig saját találmánya által. Holott az általa tervezett lőfegyver talán több ember életét oltotta ki, mint ahány gyereket a világon beoltottak himlő ellen.
Minden tiszteletem a két feltalálóé, annak ellenére, hogy ők sem gondolhattak mindenre, figyelmüket az alapos tervezés során elkerülte egy látszólag jelentéktelen apróság. Nevezetesen az általuk készített fegyverek praktikus tárolása. Hogy is gondolhattak volna erre, amikor Colt úr előtt nyilvánvaló volt, hogy revolveréhez bármelyik bőrdíszműves tud készíteni egy megfelelő tokot, míg tovaris Kalasnyikov egyszerűen túltette magát a problémán. Gyorstüzelő fegyvere vállra akasztható, hogy kéznél legyen, ha kell, bőröndre csak szállításkor van szükség.
Igen ám, de mit tegyen az, aki nem akar hivalkodni az általa használni készült fegyverrel? Először is válasszon magának egy könnyebben elrejthető pisztolyt, mondjuk egy Smith and Wesson márkájút, mint tette azt a közismert amerikai író, Cormac McCarthy exneje, aki feltehetőleg volt férje fantáziájából meríthette ötletét, egy kissé módosítva. Ezt én úgy nevezném, hogy nem fegyvernek való altáj.
Történt ugyanis, hogy egy házibulin Jennifer McCarthy egy elmérgesedő vita hevében a vaginájából húzta elő a már említett Smith and Wesson pisztolyt. Azt nem tudni, hogy a fegyverrel szembekerülő úriember mitől döbbent meg jobban. Attól-e, hogy pisztolyt szegeznek rá, vagy attól, hogy a nők lába között fellelhető rés nem kimondottan lőfegyverek tárháza.
Az esetet szárnyára kapta a média, s ennek következtében feltehető, hogy a Smith és Wesson márkájú lőfegyverek a Coltnál és a alasnyikovnál is kapósabbak lesznek a jövőben. Igaz, a férfiak nem fegyverszaküzletekben fogják keresni.
Szegény Colt és szegény Kalasnyikov! Békétlenül foroghatnak a sírjukban. Termékeiknek nem jutott ekkora reklámfogás. Mert ők csak fegyverekkel kísérleteztek, arra egyikük sem gondolt, hogy a forgalmazás fellendítése érdekében az asszonyt is igénybe vegyék. Ők valami egészen mást dugtak a vaginába.
