Címlapsztori

2013.07.31.
Olvasták: 884

A Népszabadság internetes kiadásában olvastam egy cikket, amelyiket ugyan nem a címlapon hoztak le, holott szerintem oda való. Én még a nyomtatott változatban is az első oldalon közöltem volna, vastagon szedett betűkkel a címben, hogy elkerülhetetlenül szembetűnő legyen mindenki számára. Mert nagyon tanulságos, optimista kicsengésű a közölt hír. Az embereknek már úgyis elegük van a lapok elejét betöltő tudósításokból. A spanyol vasúti szerencsétlenségről vagy a Tusványos felé haladó miniszterelnöki konvoj autóbalesetéről szóló hírek csak elkedvetlenítik az embert. Márpedig ezek nélkül is éppen elég nyomasztó a kánikula. Ilyenkor szükség van valami frissítőre. A szóban forgó cikk ilyen.

Goldie Hawn, amerikai színésznő eladta a malibui tengerparton található házát.

Végre!

Áron alul persze, tizennégy millió helyett potom kilenc és fél millió dollárért. Ha valaki nem tudná, az Egyesült Államokban is stagnál az ingatlanpiac, ott is nehéz manapság eladni egy házat, még akkor is, ha jóval kevesebbet kérnek érte, mint amennyit valójában ér.

A 67 éves Goldie Hawn és nála valamivel fiatalabb férje, Kurt Russell már 1995 óta, tehát közel húsz esztendeje akar megszabadulni a 390 négyzetméteres tengerparti vityillótól, amit egyébként 2005-ben renováltak, azaz vélhetően jó állapotban van még ma is.

Ez egy szenzációs hír?, kérdezhetné bárki, s én rögtön azt felelném, hogy nem. Nem szenzációs, hanem tanulságos és reményt keltő. Mert ott van például Rácz Pityu, aki két éve próbál megszabadulni kispesti panellakásától, mindeddig sikertelenül. Pedig ő sem kér sokat érte, éppen csak annyit, hogy lerendezhesse tartozását a banknál. Ő úgy érzi, hogy az idő sürgeti, a törlesztőrészletek elmaradása miatt már a hatodik felszólítást kapta, s nem szeretné, ha családjával együtt kilakoltatnák.

Goldi Hawnék is valószínűleg ezt akarták elkerülni, mert hiába kellemes Malibu környékén az időjárás, nekem elhihetik, hajléktalannak lenni arrafelé sem leányálom. Nem tudom, hogy Goldie Hawn mekkora gázsit akaszt le a filmstúdióktól, de ha svájci frankban kell törleszteni a vételárat, akkor ugyancsak tiporják őt a kamatlábak. És ő meg becses férje mégis kitartottak tizennyolc éven keresztül. Volt hitük hozzá. Tudták, hogy előbb-utóbb majd csak jelentkezik valaki, akinek megtetszik a ház és egy nagy szikladarabot szabadít fel a szívükről.

Hát ez az üzenete ennek a cikknek. Rácz Pityut meg a hozzá hasonlókat türelemre inti. Rendben van, hogy az esedékes részletet nem tudják feladni, de a reményt se adják fel. Néhány éven belül náluk is jelentkezik majd egy vevő, akinek éppen az a panellakás az álmai netovábbja. És még ő fog örülni, hogy megtalálta. Kerül amibe kerül. Ha áron alul adják, hát áron alul veszi meg.

Rácz Pityuéknak meg nem lesz semmi gondjuk a bankkal.

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: