Nos, kedves Olvasó, úgy tűnik, a naptár őszt mutat, de az időjárás kapásból rúgta ezt fel, és nyargal vissza a tavaszba. Emlékszik még arra, mikor a hőmérő csupán csak hűvöst mutatott? Erősen kétlem. Most ismét pólóban lépkedünk az avaron, és nem csak azért, mert otthon felejtettük a pulóverünket.
A madarak is teljesen összezavarodtak, és bizonyára azt gondolják: Hé, várjunk csak! Már megint kezdődik az énekóra? Közben az ember azon morfondírozik, hogy biztosan felébredt valahol egy öreg mágus, aki az őszt véletlenül összekeverte a tavasszal.
Amikor az esőkabátomat keresem a ruhásszekrény alján, de végül a fürdőgatyámat veszem elő, az utcán a fák hibaüzeneteket küldenek, mert nem értik, hogy a sárgára váltó leveleik miért nem változtak örökzölddé. A gesztenyék úgy érzik, eljött az ideje újra kizöldülni, miközben az avar már csak arra vár, hogy valaki rágyújtson, és egy csapásra grillpartyt varázsoljon az utcára.
A strandok látogatottsága is megugrott, és a bátor fürdőzők között megjelentek azok is, akik azért már kiskabátot vettek magukra az úszógumi helyett. Nincs abban sem meglepő, hogy a fagylaltozókban újra felbukkant a gesztenyepüré, mert hát, ősz van, ugye?
És közben a klímaváltozás-szkeptikusok, akik eddig a globális felmelegedést a nagymamájuk levesfőzési technikájával magyarázták, most teljesen összezavarodva nézik az eget, és azt kérdezgetik: Ez vajon melyik évszak? Anyatermészet erre csak legyint egyet: Ó, csak egy kis móka! Folytassátok!
A következő napokban majd kifaggatom az ismerőseimet, hogy szerintük mégis melyik évszakban vagyunk. Hiszen az esős, szeles őszi napokon általában forró kakaó mellé pakolom a könyvemet, most viszont egy hideg limonádéra vágyom.
Így bőgöm én a tavaszt, mert az őszben annyira melegem van, hogy a legenda szerinti Főnix madár is megirigyelné. De legalább a téli kabátomnak van ideje eltűnni a szekrény mélyén, mert ha így folytatódik, még karácsonykor is napszemüvegben és rövidnadrágban fogom énekelni a Csendes éjt.
