Ballada a csokiszökőkútról

Néhány nappal ezelőtt szárnyra kapott egy kósza hírecske a neten, hogy az évekkel ezelőtt kb. 600 milliót nyert egykori hajléktalan csokiszökőkutas kávéháza becsődölt. Hát igen. Erre mondják, hogy a szerencse vak, nem mindig és nem oda osztogatja a pénzt, ahol annak a legjobb helye lenne. Mert a hír láttán – tegyük a szívünkre a kezünket – mindnyájan arra gondolunk, hogy velünk ez a malőr nem fordult volna elő. Mi sokkal átgondoltabb, ésszerűbb és nem utolsó sorban nyereségesebb vállalkozásokba öltük volna ezt a nem csekély összeget.

Ilyen és hasonló szólamokkal kábítjuk magunkat meg a környezetünket, mert az igazság bizony az, hogy ezekből a kiszólásokból hiányzik a tapasztalat. A tudomány ugyanis könnyűszerrel bebizonyíthatja, hogy önök, akik ezeket a sorokat olvassák, velem együtt olyan messze vannak 600 millás lottónyereménytől, mint a tisztesség a politikai pályától.

De a következtetés ettől még logikus: nem véletlenül vagyunk mi, lottónyereményekről lecsúszottak ilyen reménytelenül csórók. A magyarázat rém egyszerű: csak a pofánk nagy, valójában fogalmunk sincs az üzlethez. Ha nem így lenne, lottónyereménytől függetlenül már rendelkeznénk valamilyen szépen gyarapodó vállalkozással, nem pedig a szánkat koptatnánk, hogy mi bezzeg így, meg úgy hasznosítanánk azt a temérdek pénzt. Mert gondoljunk csak Rockefellerre, aki gyerekkorában állítólag kapott valakitől egy dollárt, amiből csinált kettőt, a kettőből négyet, a négyből nyolcat és így tovább. Vele ellentétben mi, ha néhány forinthoz jutunk, azt azonnal elverjük. Eszünkbe sem jut, hogy megduplázzuk, vagy netán megtizenhatszorozzuk. Türelmetlenek vagyunk, nem hiszünk az egészséges tőkeáramlásban, csak abban, hogy ha a megszerzett pénzünkön veszünk egy korsó sört, az a maga természetes útján fog áramolni szervezetünk titkos és kevésbé titkos, de nyilvános helyen nem szívesen mutogatott csatornáiban.

Ezzel a reménytelen gondolkodással esélyünk sincs arra, hogy ha egyszer nagyobb összeg birtokába jutnánk, azt értelmes, prosperáló módon használnánk fel. Hiába esküdözünk égre, földre, mi is csak ilyen csokiszökőkutas haszontalanságokat lennénk képesek kipréselni magunkból, úgyhogy ne vessünk követ arra a szerencsétlen nyertesre, aki most a NAV-val meg egyéb szervekkel bajlódik, inkább örüljünk, de őszintén, hogy a lottónyeremény réme nem kísértett meg bennünket. Megnyugtatásul szolgáljon bennünket az a fölismerés, hogy ha másféle veszélyektől nem is, ettől az egytől legalább egyszer s mindenkorra védve vagyunk.