Az iható bolygó

A helyzet az, hogy hanyagságból vagy valami más okból lemaradtam az év híréről. Nem úgy, hogy elengedtem a fülem mellett, mert olvasni azért olvastam, de nem mentettem meg a linkjét és most már bottal üthetem a nyomát. Így csak a sötétben tapogatózhatom, ami ugyanaz, mint amikor az ember a saját lyukacsos emlékezetére kénytelen hagyatkozni.

A hír arról szólt, hogy hamarosan elszáguld mellettünk egy zöld színben fluoreszkáló minibolygó – vagy üstökös? –, ami a tudományos kutatás jelenlegi állapota szerint jelentős részben alkoholból tevődik össze. Ennyit sikerült megmentenem a neten épp hogy csak fölbukkant híradásból, amit sajnos gyorsan háttérbe szorítottak a szokásos cukiságok. De addigra én már memorizáltam a lényeget, ami röviden annyit tesz ki, hogy a rideg és kietlen világűr talán nem is olyan rossz hely, mint amilyennek józan fejjel látszik. Még akkor sem, ha csak ipari alkohol fluoreszkál odafönt, mert az sem mindig alkalmatlan emberi fogyasztásra.

A másik megközelítés már azt a komoly hipotézist erősíti, hogy ez a jéggé fagyott aperitif valójában a csillagközi élőlények válasza a mi CETI programunkra. Köztudott, hogy a hatvanas évek óta próbáljuk fölvenni velük a kapcsolatot, de mindez idáig csak a rádiózás útján próbálkoztunk. Talán arra gondoltak, hogy ha már ilyen erőteljesen nyomulunk, ideküldenek egy kis  welcome drinket, ezzel is  rámutatva, hogy a kapcsolatteremtés az űrben sem működik másképpen csak az italon keresztül.

De ha ez csak egy természeti jelenség, akkor sem árt magunkba nézve elmerengnünk azon, milyen riasztóan ostobák voltunk eddig, ha már az univerzum legelemibb tulajdonságát sem voltunk képesek fölfedezni. Nem azt forszíroznám ezzel, hogy az űrben csupán csak a molekulák spontán egymás mellé rendeződése következtében kisbolygó méretű tütü keletkezhet, hanem hogy ez csak úgy, szabadon megindulhat valahová a rideg és kietlen messzeségbe.

Azt hiszem, hogy ennek a közelünkbe férkőzött, fagyott állapotú innivalót fuvarozó égitestnek köszönve új alapokra kéne helyezni az egész kozmológiát. Nem az ősrobbanás óta eltelt időt kéne firtatni, hanem az egész mindenség alkoholtartalmát. Minél több benne az eszencia és minél zamatosabb a bukéja, annál régebbi és értékesebb. Csak a zárjegy hiányzik róla, bár az sem mindenkinek.