Az anarchisták és az Úristen

2022.11.19.
Olvasták: 249

Leszállt a Mindenható Atyaúristen a Földre, mert nem értette, mi viszi rá az anarchistákat arra, hogy bemocskolják az ő végtelen lelkének oly kedves festményeket. Nem értette, mert az embernek szabad akaratot adott és ottantól megszűnt a kontrollja fölöttük. Muszáj volt hát kicsit nyomoznia, kérdezősködnie, ha nem akart tudatlanul megöregedni.

A mennyei hírszerzéstől megtudta, hogy ezek az anarchisták kényelmes belvárosi kávéházakban, drága italok és finom sütemények között szokták megbeszélni, milyen akciót hajtanak majd végre, ezért az Atyaúristen is beült egy ilyen helyre. Nem kellett sokáig várnia, az anarchisták – kellemes modorú, egyetemista fiúk és lányok –, hamar megérkeztek, és kávét, sütit, kólát meg hasonló finomságokat rendelve kiteregették az asztalra legújabb világmegmentő terveiket. A Kaporszakállú ekkor átszólt hozzájuk:

– A Mindenható Isten vagyok, és lenne néhány kérdésem. Átülhetnék egy percre?

Az anarchisták összenéztek.

– Jobban örülnénk, ha a médiától jött volna, de nem bánjuk, üljön át – mondta az egyik fiatal.

– Tegeződhetünk? Köszönöm. Szóval azt szeretném megtudni, hogyan képzelitek el: ha leöntitek a festményeket mocsokkal, az emberek majd abbahagyják a fosszilis üzemanyagok használatát?

– Nem hisszük ezt, mert a legjobb egyetemeket szívjuk magunkba a tudást – érvelt az egyik egyetemista. – De meggyőződéssel valljuk, hogy ezek az akciók jó irányba terelik a figyelmet.

– Tegyük fel, hogy jó irányba terelik – bólogatott a Leghatalmasabb Úr. – De elgondolkodtatok már azon, mivé lesz a világ, ha megszűnik a fosszilis üzemanyag?

– Folyton ezen gondolkodunk – mondta az egyik lány, és belekortyolt a kapucsínójába.

– Akkor ezt végképp nem értem – tűnődött a Mennyei Kegyelem Gyakorlója. – Mert tegyük fel, hogy az emberek rátok hallgatnak, és kidobják a benzint, a gázolajat és a földgázt az életükből. Ha ezt megteszik, nem lesz több kapucsínó, márkás ruha, minőségi cipő, finom ételek és italok, vagy éppenséggel mobiltelefon meg internet. Mert a helyzet az, hogy ami rajtatok van, és amit használtok, az mind a fosszilis üzemanyagoknak köszönhető. A termékek előállítása, szállítása és forgalmazása, vagyis ez a jólét, amiben éltek, kizárólag ennek a találmánynak köszönhető. E nélkül társzekerek vánszorognának az utakon, és a piacokon legfeljebb komiszkenyeret meg élőállatot vásárolhatnátok, a lábbeliteket meg a suszter készítené, és olyan lenne, amilyen. Nem volna utazás, mindenki otthon ülne a seggén, vagy ha mégis elszánná magát, hogy útra keljen, biztosan kirabolnák, mert az útonállás, mint ipar nagyon kifizetődő lenne, tekintve, hogy megszűnne a globális nyomkövetésből eredő ellenőrzés. De a legdrámaibb változás mégis az volna, hogy megszűnne a csapból folyó melegvíz, vagyis ha fürödni szeretnétek, azt lavórban kéne megtennetek, miután a trágyával fűtött tűzhelyen meglagyosítottatok egy fazék útszéli pocsolyából merített vizet. Komolyan ezt akarjátok?

Az anarchisták egymásra néztek.

– Hát… nem éppen ezt akarjuk – mondta kisvártatva egyikük, aki tán a szószólójuk lehetett.

– Akkor mégis, mit?

– Csak azt, hogy ez a jólét, amit a fosszilis üzemanyagok használata lehetővé tesz, a túlszaporodott emberiség nagyobb része számára legyen elérhetetlen, de egy kisebb résznek maradjon minden úgy, ahogy van.

– Na és ki legyen szerintetek ez a kisebb rész?

– Hát mi!

– Ja, így már mindent értek – mondta az Atyaúristen, és keservesen átkozva magában azt a percet, hogy ezeknek a száraz idiótáknak szabad cselekvési jogot adott, visszatért az övéi közé, a mennyországba.

Kipcsák Jakab

Komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező íródeák, aki sajátos humoráról ismert. Egészen az Árpád házig visszavezethető táprszegyárosi kötődésekkel rendelkezik.