A Batthyány tér a legszebb fekvésű közterület egész Budapesten. Három felől műemléképületek fogják közre, előtte meg ott hömpölyög a Duna, amelynek túloldalán, a maga lélegzetelállítóan fenséges pózában hatalmasodik országunk háza, a világ egyik építészeti csodája. Az ilyen látnivalókért más helyeken pénzt kérnek, de mi ezt nagyvonalúan elengedjük, mert ahelyett, hogy kerítéssel vennénk körül a Batthyány teret, nemcsak a turistákat hagyjuk szabadon kószálni, hanem azokat a nem csekély mértékben ápolatlan honfitársaikat is, akik ezt a helyet a lakóhelyüknek tekintik. Az még nem volna baj, ha a padokat birtokba véve olyasféle szellemi életet élnének, ami a régi rendszer sakkozó, kártyázgató nyugdíjasait jellemezte, ám ez a populáció elsősorban italozik, amelyhez a szemeteléstől, a köpködésen át a nyílt színi vizelésig mindenféle járulékos tevékenység is társul.
Emiatt az igénytelenség miatt a Batthyány tér Budapest egyik leggusztustalanabb fertálya. A szaguk és kulturálatlan viselkedésük miatt az egész környéket megmérgező csavargók innen rajzanak ki a közeli utcákba, hogy leszólítsák és megpumpolják a gyanútlan járókelőket. Valóságos vesszőfutás a sorfaluk közt áthaladni, főleg magányos hölgyeknek, akiket a marconább alakok már az Iskola utca és a Franklin lépcső sarkán kezelésbe vesznek.
A Várból lesétáló turisták azzal a boldog izgalommal bukkannak ki ide, hogy most majd közelről is láthatják azt a szemkápráztató csodát, amit a messze földön híres magyar Parlament képvisel, ehelyett egy Goya-festményt idéző rémálomba csöppennek. Gyanítom, hogy erről az egész helyzetről nem annyira a helyi önkormányzat, és nem is az állam tehet, hanem az EU-s jogharmonizáció, amely megtilt minden magától értetődő intézkedést. A luxusautókkal közlekedő és csavargót legfeljebb művészfotón látott brüsszeli honatyák azzal érvelnek, hogy a szabadságjogok közé az is beletartozik, hogy aki arra érez késztetést, akár az utcán is lakhasson. Ez rendben is van, de arról a jogalkotás szenilis öregemberként megfeledkezik, hogy vagyunk néhányan olyanok is, akik az utcát nem annyira borfogyasztásra és hugyozásra szeretnénk használni, mint amennyire közlekedésre. Azt sem vennénk rossz néven, ha a tereinket ez az illatozó kisebbség nem szórná tele szeméttel, nem szállná meg a pihenésre kijelölt padokat, nem okádna bele a fűbe, és nem fenyegetne olyan betegségekkel, ami ebből a szutykos, elhanyagolt életvitelből szervesen következik. Aki ettől eltérő véleményen van, legjobb lesz, ha kihelyezi a székhelyét a Batthyány térre, és átadja magát az ott található állapotoknak. Többet fogják fényképezni, mint a Parlamentet, az szinte hétszentség.
