Négy francia pornószínészt vádoltak meg nemi erőszakkal. A sajtóban megjelent hír szerint legalább ötven áldozatról van szó, ami azt sejteti, hogy a fiúk nem vették félvállról a munkát. Gyanítható, hogy ez esetben nem csupán a szakma szeretetéről van szó, mert annak nagyon is kivehetők a határai. Amikor én például a villanyszerelés nemes művészetével teremtettem elő a napi kenyérre és lecsókolbászra valót, kifejezetten szerettem a szakmámat, a munkaidő végén mégis örömmel tettem le a fáziskeresőt. Jóleső érzéssel néztem végig a lefektetett kábeleken, aztán távoztam a helyszínről és másnapig eszembe sem jutottak a drótok.
A szakma szeretete egy bizonyos elfajulási szint után átalakul betegséggé. Ezt nevezik workaholic jelenségnek, amikor a mester képtelen leállni azzal a tevékenységgel, amit megélhetési célokkal végez. Gyakran megesik vele az, hogy hazacipeli a munkát, amivel addig nincs is baj, amíg nem egy boncmesterről van szó.
A szóban forgó pornószínészek gyaníthatóan nem ebben a betegségben szenvedtek csupán maximalisták voltak, esetleg beragadt náluk a botkormány, és hiába rángatták, cibálták a masina csak ment velük előre árkon, bokron át. De ez lényegében mindegy, mert azzal, hogy a rutinon felül teljesítettek, olyan effektust értek el, mintha egy bordélyházi alkalmazott a szolgálat után ráadást kérne a kuncsafttól.
Azt viszont kétlem, hogy ha mondjuk, egy acélgyári munkás odahaza nekiállna fémkerítést eszkábálni, a média ugyanilyen vehemenciával vetné rá magát. A pornószínészet valahogy egészen más. Hiába van az ilyen ipari dolgozóknak is szakszervezetük, még mindig sokan misztifikáljuk ezt a szakmát, és tegyük szívünkre vagy máshová a kezünket, miszti nélkül csupán csak fikáljuk, azaz fikázzuk is. Éppen ezért meglepő, hogy vannak, akik ezt kőkeményen veszik, azaz művelik. Talán a formahanyatlás réme, talán más inspirálja őket arra, hogy egyszerű reszelgetés helyett inkább erőszakolgassanak, nem lehet tudni. Mindenesetre olyan ez, mint amikor a focista az edzés után ott marad egy kicsit dekázni, és közben kidönti a kapufát.
A fanyar érzés ezzel kapcsolatban az, hogy mivel vérprofikról van szó, az áldozatoknak szemernyi esélyük sincs ellenük. Mire észbe kapnak, vagy mire elkiáltanák magukat, hogy segítség, már benne is tartózkodnak a dolgok rengetegében. Mindezt figyelembe véve azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki az ilyen fanatikus teljesítési kényszert a végletekig elítéli. De ha el kell fogadni azt, hogy a pornószereplőkben is túltenghet az energia, akkor javaslom, menjenek el inkább villanyszerelőnek.
