Budapesten a Csalogány és a Medve utca sarkán helyezkedik el az Államadósság Kezelő Központ. Ez a magas, csillogó irodaépület már régóta birizgálja a képzeletemet. Miféle munka folyhat benne? Tény, hogy rengeteg hivatalnoknak nyújt, ha nem is második otthont, de stabil pénzkereseti lehetőséget. Az én parasztos logikám szerint nekik tehát elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a cég tőkéje, a jó vaskos államadósság jó sokáig fennmaradjon. A cégfőnök biztosan nem annak örül, ha hosszas és véres munka eredményeként sikerül egy csipetnyit lefaragni az ország tartozásaiból, hanem annak, ha ez borzalom változatlan marad vagy növekszik.
Vegyük például azt a hipotetikus lehetőséget, hogy a hivatal dolgozói, egyszer csak fognák magukat, és adminisztratíve azon kezdenének munkálkodni, hogy az államadósság elkopjon. Amikor már csak-itt ott zörögne belőle egy marékkal a fiók alján – de lehet, hogy jóval előbb is – a főnök úgy nekimenne az alkalmazottaknak, hogy csak úgy füstölne. Azzal kezdené, hogy kikérné magának ezt a trehány, pazarló hozzáállást a munkához. Még a fegyelmit sem tartom kizártnak, mert ugyebár minden szentnek maga felé hajlik a keze, és ez a havi fizetésért folytatott harcban mutatkozik meg a leginkább.
Tudom, hogy a valóság ennél sokkal cifrább, de az államadóságot kezelő Zrt. minden bizonnyal ugyanúgy tárolja a gondjaira bízott anyagmennyiséget, ahogy a legfinomabb óborokat szokás. Külön pikantériája lehet a dolognak, hogy a hivatal dolgozói gyakorlatilag folyamatosan negatív számokkal operálnak, vagyis azt, ami valójában nem létezik, úgy tüntetik fel, mintha vastagon létezne. De ha az államadósságot, mint tényleges összeget húzzák, vonják, taszigálják, akkor az metafizikailag egy pozitív valami. Ezt a kvantumelmélet is alátámasztja. Innentől pedig teljesen mindegy, hogy államadósságról vagy államjövedelemről van szó, mert a mennyiség az abszolút mérvadó. És ha már idáig eljutunk,akkor az is tök mindegy, hogy a számok tekintetében hogyan áll, fekszik, ül vagy egyéb módon terpeszkedik az ország. Az a fontos, hogy ez a mindegy, hogy milyen összeg kontroll alatt legyen, és ez adja a szóban forgó hivatal létjogosultságát.
Most veszem csak észre, hogy úgy beszélek, mintha magam is ebben a hivatalban dolgoznék. Pedig csak naponta látom ezt a pompás irodaépületet, és irigykedem az ott dolgozókra. Nekik aztán valóban nem kell félniük attól, hogy okafogyottság vagy egyéb mizéria miatt megszűnik a munkahelyük.
