Akasztás Iránban

2013.01.22.
Olvasták: 945

Olvasom, hogy Iránban a középkort idéző módon, de XXI. századi külsőségek közepette, nyilvánosan felakasztottak két rablót. A bűnözők vétke a mi mércéinkkel mérve nem is volt olyan nagy: csak kiraboltak valakit és bozótvágó késekkel itt-ott megvagdosták. Mégis lesújtott rájuk az iráni törvényhozás teljes szigora. A bíróságot nem érdekelte a védekezésük, amely szerint a szegénység vitte rá őket erre az útra, az ítélet kihirdetése után azonnal kivitték őket a főtérre, ahol két emelődarun már ott himbálózott a hurok. Ez adta az esemény XXI. századi külsőségét, mert ahelyett, hogy az évszázados hagyományt követve kirúgták volna a lábuk alól a sámlit, távirányítóval indították be a hidraulikus emelőt.

A nem mindennapi mutatványt vagy háromszázan nézték végig, és nem győzték kattogtatni a mobiljaikat (ez is növelte a XXI. századi fílinget). Nem tudni, hogyan, de némelyik fotó valahogy a netre is fölkerült, amit azonnal átvettek a nemzetközi hírügynökségek. Annak bizonyítékát látták bennük, hogy Iránban tényleg a barbarizmus uralkodik, az igazságszolgáltatásuk pedig egy az egyben középkori.

Nem tudom, mi igaz ebből és mi nem, mert mi csak az érem egyik oldalát látjuk. A másik, amelyet a mi, civilizált, európai igazságszolgáltatásunk fordít felénk ennek pontosan az ellentéte. Itt az is megtörténhet, hogy egy tömeggyilkos, aki hetvennél is több embert mészárolt le úgy, hogy szörnyű tettének minden momentumát előre kitervelte, ötcsillagos hotelnek is beillő börtönben, luxuskörülmények között töltheti el azt az egy, de maximum két évtizedet, amíg újra vissza nem nyeri a szabadságát.

De ne menjünk ilyen messzire, nézzünk inkább körül a saját portánkon! Nálunk ennél a rablásnál százszor durvább bűnért vagy nevetségesen csekély szankciót, vagy az egyébként is szegényes államkasszát még jobban kiürítő hosszas és költséges raboskodást szab ki a bíróság. Sokan gondolják úgy, hogy ez nem egészen igazságos, mert ha például valaki előre megfontoltan megkínoz, majd élve eltemet egy kisgyereket, nem méltó arra, hogy egy levegőt szívjon velünk.

Az iráni fiúk valószínűleg azzal haragították magukra az ítélethozójukat, hogy az esetről készült térfigyelő-kamerás felvételt megszerezve a közösségi szájtjukon is eldicsekedtek a tettükkel. Ebből az a tanulság, hogy a közösségi média nem is olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Minden, ami kép, hang vagy szöveg formájában felkerül tőlünk a netre, szinte biztos, hogy keresztülmegy az amerikai terror-elhárítás  szűrőjén, és nem is biztos, hogy az akad fenn rajta, ami valós veszélyforrást jelent. Mindezt a közelmúltban elszaporodó amerikai vérfürdők is alátámasztják, bár gyanítható, hogy azok többsége szimplán a drogfogyasztás rovására írható. A srác beszed valami szert, aztán fogja a papa automata sorozatlövőjét és kiirtja vele a családját meg a fél iskolát.

Az iráni belügyminiszter a rablók felakasztása után azt nyilatkozta, hogy az étkezésnél is előbbre való a közbiztonság, és ebben valahol igaza van. Hiába jóléti állam Amerika, ha egy őrült bármikor fejbe lőhet bennünket egy shotgunnal, nem esik olyan jól az a hamburger. A kérdés csak az, hogy Iránban mi esik jól? A szabadság? Mert az van nekik bőven: nem nyomja agyon őket az amerikai nejlonkultúra, nincsenek a szupermarketjeik polcain kemikáliákkal kezelt, génmódosított élelmiszerek, és még sorolhatnám. A szabadságnak viszont natúrban nincs valami jó íze, legalábbis mostanában, amikor a kerítésen túlról odalátszik mások csili-vili rabélete. Alighanem mégis Buddhának volt igaza: az okos középutat néne megtalálni. Mégpedig nagyon gyorsan.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Vélemény, hozzászólás?

Ne hagyja ki ezt sem: