Tegnap, 2019. április 17-én, verőfényes, szép napsütéses időben egy szír állampolgár kirúgta a nyugatinál a 6-os villamos ablakát. Liberális ismerőseim bizonyára azt mondják erre: csak egy véletlen baleset, viszketett a talpa vagy a lába ujja. De az is lehet, hogy inkább előveszik a szokásos mosószert: egyedi, elszigetelt esetről van szó. Egy ilyen példán keresztül nem lehet megítélni egy egész népet, pláne nem egy egész kultúrát.
Már hogy a fenébe ne lehetne! A cseppben ott az egész tenger. Mert én például elképzelhetetlennek tartom, hogy egy magyar ember valahol az arab világban – akármilyen státusban is tartózkodjon ott – csak úgy, elszigetelten kirúgja a villamos ablakát. Főként azért, mert tudja, hogy egy ilyen, elszigetelt esetben az őslakosok nem az EU-s törvények szerint bánnak el vele, hanem a normális utat járva, ami abban áll, hogy egyfelől jól megverik, másfelől meg úgy megbüntetik, hogy utána ránézni sem mer majd a villamos ablakára.
Az eset azt bizonyítja a lehető legékesebben, hogy akik idejönnek, sokkal többet engednek meg maguknak, mint a szülőhazájukban. Ez itt számukra egy szétfolyó, laza vidék, majdnem olyan, mint amikor az ember álmodik, de tudja, hogy amit lát és tapasztal, az nem lehet valóság, így nem bűnhődhet meg a tetteiért. Ezért aztán szabadon garázdálkodik: ha úgy hozza a kedve, leveszi a boltban az árut a polcról és fizetés nélkül távozik, vagy benyúl a lányok szoknyája alá.
Az Európába igyekvő, ám előtte kőkemény törvények és erkölcsi szabályok közt élő népeknek ez a gazdag, ám elpuhult világ egyszerre nevetséges és szánalmas. Viszont kétségbevonhatatlan lehetőség. Képzelem, mit röhöghetnek rajtunk meg a törvényeiken, hogy egy lazán odavetett hazugságot azonnal elfogadva, pénzzel, élelemmel, ruhával, szálással és orvosi ellátással traktáljuk őket. Cégéres idióta lenne, aki ezek után ott maradna a sivatagban kecskéket legeltetni.
A villamos ablakát kirúgó szír állampolgár szerintem erőt demonstrált. Ezzel a tettével azt hirdette: ha akarjuk, porrá zúzzuk a világotokat, és ti különféle jogvédő szervezeteitekkel még védeni is fogtok bennünket. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy ezt az ürgét is gyorsan kiengedik majd a dutyiból, talán éppen az Amnesty International közbenjárására. De ha ez elmarad, még mindig ott van az ENSZ, mert mondjunk, higgyünk és gondoljunk bármit, a jövőt illetően már most is övék az egész világ.
