Hol volt, hol nem volt, valahol a szépséges pacahazában, ahol minden flekk királynak hiszi magát, élt egy szép reményű, ám egyszerű bútorpaca. Ez a kis, magányos paca nem egy foltoktól nyüzsgő asztalon lakott, hanem a csöndes, félreeső vidéken, békében és nyugalomban. Távolól nézte csak azt a küzdelmet, amit a sorstársai a tisztítószerek diktatúrája ellen vívtak, és bár úgy tűnt nincs esélyük a rezsim ellen, az eltávolításuk után mindig visszatértek, és újult erővel vetették bele magukat a szabadságharcba.
Hősünk irigykedett az asztali harcosokra, mert ő ilyesmire képtelen volt. A mérete és elhelyezkedése lehetetlenné tette azt, hogy nyíltan is beleálljon egy ilyen pár(t)bajba, mert tudta, ha kap egy adag Domesztoszt a nem létező szeme közé, esélye sem lesz az újjászületésre. Az ilyesmi csak a nagyok kiváltsága volt, mert számukra hol sörfolt, hol borfolt, hol meg ételfolt formájában mindig érkezett utánpótlás. Egy konyhaasztal ilyen szempontból maga volt a pacamennyország, nem beszélve a kocsmai asztalokról. A mi pacánk ehhez képest a sublód tetején lapult, és ott is egy horgolt terítő alatt. Az nagyon igaz, hogy ezen a félreeső helyen nem bántotta senki, de nem is élhette a pacák kedvelt életét, ami abból áll, hogy keltik maguk körül a föltűnést.
A mi kis pacánk emiatt komoly komplexusokkal küzdött. Amíg a társai jelentős aktivitás mutattak a pacapolitikában, ő csak lapult és várta a soha be nem következő fordulatot. Aztán egy napon valaki megemelte a horgolt terítőt és fölfedezte. Lett is nagy riadalom a rezsim oldalán, mert ugyebár paca a politúrozott sublódon nem maradhat. Egymás után jöttek rá a speciális tisztítószerek, és azok az eszközök, amelyek egy paca életében az inkvizíció kínzószerszámaival érnek föl. De mind hatástalan maradt, és csodák csodájára a támadások hirtelen véget is értek.
A terítő visszakerült a pacánkra, sőt, egy vázával még meg is toldották, mert a kis pacáról kiderül, hogy a sublód anyagából származik. Egy ág göcsörtös maradványát tudhatta az ősei között, ami kísértetiesen hasonlított a kilöttyent és odaszáradt italfoltra, vagyis szuperpaca volt, szó szerint sebezhetetlen.
A tanulság mindebből az, hogy paca és paca között nagy különbség van, és abból a szerény kis, foltocskából, amelynek makacs módon mélyre nyúlnak a gyökerei, idővel akár példakép is lehet. A kis és jelentéktelen pacából alkalom adtán így kerekedhet igazi vezérpaca.
