Kettőezer-huszonegy, június huszonötödike minden bizonnyal fényes nap az emberiség történelmében, ugyanis a hatalmas nyomás, igény meg érdeklődés hatására a Pentagon végre beadta a derekát és ma nyilvánosságra hozza az évtizedek alatt szorgalmasan vastagított, gyarapított és portalanított ufóaktáit.
Nincs még egy esemény, amire ilyen elementáris érdeklődéssel várt volna az emberiség, Krisztus második eljövetelét is beleértve. Most, amikor ezeket a karaktereket két ujjal a gépbe pötyögöm, a bejelentés még nem történt meg, de ennek már csak idő a kérdése. Abból pedig ugye, annyi van, mint a tenger. Ha Roswell után eddig vártunk, igazán kibírunk még néhány órát, napot, évet, századot nemde bár?
De vajon mit várunk ettől a grandiózus önleleplezéstől? Embere válogatja. Biztosan vannak, akik azt remélik, olyasféle beismerés jön, amit a Man in Black filmekben láthattuk: az idegenek itt kóricálnak közöttünk, csak nem vesszük őket észre, mert amikor lelepleződnek, kapunk valami szert, amitől emlékeink erre vonatkozó részletei kitörlődnek. Talán éppen a Coca Cola ez a szer, amit ugyebár a bolygó apraja-nagyja szorgalmasan vedel. Így ha, mondjuk, materializálódik felettünk egy csillagközi űrhajó, a kólában szereplő titkos összetevő gondoskodni fog arról, hogy azt madárrajnak, felhőnek vagy a nénikénk térde kalácsának lássuk. Még az is elképzelhető, hogy ez az ital egyenesen az idegenek ajándéka, és a receptjében benne lapul az a titkos megegyezés is, amelyet a Pentagon kötött velük a célirányos forgalmazásáról.
Mások – közöttük én is – nem várnak semmit a fátyollebbentéstől. Miért pont az ufókkal kapcsolatban lennének az amcsik őszinték, amikor minden másban ferdítenek, csúsztatnak és úsztatnak? Megszállják a világot, mosolyogva csokit adnak a gyerekeknek, aztán levernek egy táblát a földbe és ráírják, hogy szabad a piac. Innentől pedig a helyiek azt látják, hogy természeti és egyéb kincseik se vége se hossza konvojok formájában áramolni kezdenek Ámerikába.
Ezután már csak egy apró lépés eljutni addig a következtetésig, hogy ez az ufóaktás ügy is kamu. Ha valóban idegen lények ültek abban a járműben, ami 1947-ben zuhant le Roswellben, és aminek következtében az USA földön kívüli technológiák birtokába jutott, miért árulná ezt el éppen most, amikor semmi előnye nem származhat belőle? Olyan ez, mint egy nagy gonddal kifejlesztett, modern fegyver műszaki rajzát kitenné a Fehér Ház kerítésére, hogy aki arra jár lemásolhassa.
Szinte biztos, hogy ilyen információk kerülnek ki a nyilvánosság elé: ekkor és ekkor, itt és itt, megmagyarázhatatlan jelenségeket detektáltunk. Senki nem fogja kimondani, hogy kedves elvtársak, a hír igaz, csak nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, vagyis az ufók léteznek, és azért látogatnak el a Földre, hogy az itteni állapotokon egy jót szórakozzanak. Lehet, mi vagyunk nekik a kozmikus vidámpark, ahol van minden: háború, gyilkosságok, perverzió és önmegsemmisítő ostobaság céltalan pusztítással megspékelve. Befizetnek valami csetepatéra, amit a vezetőink buzgón teljesítenek. Még az sem kizárt, hogy a klímaváltozást is kérte valamelyik betegesen infantilis civilizáció, de ha pénzük van, és mert a saját galaktikájukban robotoltak éppen eleget, miért ne érdemelnének meg egy kis szórakozást?
Ha mindez legálisan, a csillagközi jog szerint harmonizáltan történik, akkor nincs baj, de sajnos az is elképzelhető, hogy a látogatók szóba sem állnak velünk. Idejönnek, elborzadnak, aztán menekülnek amilyen gyorsan csak tudnak. Biz’ isten, kedvem lenne velük tartani.
