A hír: Egy közismert magyar vállalkozót és hajdani médiacézárt 7 év börtönbüntetésre ítélt a bíróság, mert bűnösnek találta egy több évtizeddel ezelőtt elkövetett gyilkosság ügyében. A vádlott az ítélet kihirdetése után szabadon távozhatott.
A kommentár: Luis Buñuel A szabadság fantomja című 1974-ben készült filmjében látható az a jelenet, amelyben egy ipsét halálra ítélnek, és ő ezt követően szabadon távozik. Mindenki úgy gratulál neki, mintha pert nyert volna, aztán kimegy a bíróságról. Ha jól emlékszem, még rá is gyújt, majd miután az érdeklődők meg a riporterek otthagyják, lazán elsétál. Annak idején hangosan röhögtünk ezen az őrült ötleten, mert úgy véltük, a valóságban ilyen helyzet soha nem adódhat, bár az igazságszolgáltatás akkor sem a következetességről volt híres. Vajon Buñuel látnok volt vagy csak sejtett valamit? Soha nem fogjuk megtudni, de az tény, hogy a valóság szépen utolérte a szürrealizmust, aminek jelentése az, hogy valóságtól elrugaszkodott, vagyis olyan helyzetek és állapotok összessége, amelyek ellentmondanak a józan észen alapuló cselekedeteknek és gondolkodásnak. Nem hiszem, hogy ez a magyar bírói döntés tette meg az első lépést ebbe az irányba, mert már szép távot haladtunk ezen az ösvényen, bár úgy érezhettük, a szélesebb sztrádán, ahol az őrületben nincs sebességkorlátozás, csak tőlünk nyugatabbra száguldoznak. Úgy tűnik, lassan mi is megtaláljuk az oda vezető bekötőutat.
