A sógor és az erőszak

A sógorom vonzza az erőszakot. Legutóbb, amikor meglátogatott, és kimentem elé az állomásra, két kutya egymásnak ugrott a zebrán, pont úgy, hogy én voltam középen. Pesti viszonylatban ilyesmi nem túl gyakran fordul elő, mármint, hogy két kutya egymásnak ugrik, főként úgy, hogy ott tartózkodom közöttük. Az már előfordult, hogy belegabalyodtam a hosszúra engedett pórázba és hasra vágódtam, de ehhez a sógoromnak nem volt semmi köze, mert akkor éppen nem látogatott meg.

Azon a bizonyos napon, amikor a sogi elé igyekeztem, egyik eb jobbról, a másik balról acsargott, miközben a gatyámat tépte. Nagyon hamar elfelejtették, miért pikkelnek egymásra, és inkább engem ostromoltak teljes mellbedobással. Alig tudtam közülük elmenekülni, ám ekkor jött a java: a metróban két ürge – feltehetően drogos befolyásoltság alatt – lemászott a sínekre, aminek következtében hatalmas ribillió támadt.

Egy szempillantás alatt ott teremtek a biztonságiak, a jegyellenőrök és mert utóbbiaknak szemet szúrt a tépett gatyám, elkérték a bérletemet, amit csak úgy hetykén mutattam föl a bejárati ellenőrzéskor. Kiderült, hogy a kártyám két napja lejárt. Hiába rimánkodtam, fölírták az adataimat és megnyugtattak, hogy hamarosan kapni fogok egy csinos összegről szóló csekket, amit ha nem fizetek be, nyilvánosan le fognak fejezni a Battyhány téren.

Képzelhetik, milyen lelkiállapotban vonultam tovább, tudván, hogy a sogi is közeleg. Már éreztem is magamban a kibontakozó feszültséget, ezért gondolkodás nélkül elrúgtam két sakkozó nyugdíjas elől a táblát. Úgy repült az a sok paraszt, hogy öröm volt nézni, ám az egyik betörte a giroszos plexiüvegét, ahonnét kiugrott egy sötét bőrű, talán török, talán arab, talán svéd árus és egy bottal nekem esett. Ezer szerencsém, hogy idejében lehúztam a fejem, így az ütést egy nyugdíjas néni kapta, pont a homloka közepébe.

Fölösleges mondanom, hogy a közelben állomásozó bőrfejűek ezen úgy fölháborodtak, hogy azonnal rávetették magukat a giroszosra, aki két ujját a szájába véve füttyentett egyet, mire minden résből, repedésből előbújt egy hozzá hasonló alak.

Amikor a vizes fecskendők és a gumilövedéket elöl négykézláb menekülve valahogy kikecmeregtem a csatatérről, habozás nélkül a hatos vágány felé vettem az irányt, mert a hangosbemondó oda jelezte a sógoromat utaztató vonatszerelvényt. Két óra késés után a motorvonat be is döcögött – mögöttem ekkor már lángokban állt a város –, de a sógorom erről mit sem sejtve, vidáman lépett ki a kupéjából.

Én ekkor a sínre löktem az előttem várakozó bácsit – akkorát borult, hogy csak úgy nyekkent –, majd odaléptem a sógoromhoz és jól irányzott erélyességgel állon csaptam. Meg kellett adnom a módját a fogadtatásának, ha már ilyen briliáns módon vonzotta az erőszakot.