– Szevasz Gibsi, hogy vagy? Hogy mennek a dolgaid mostanság?
– Nem panaszkodhatom, elég jól megélek.
– Mivel foglalkozol?
– Hivatásos rajongó vagyok.
– Komolyan? Abból élsz, hogy rajongsz?!
– Ahogy mondod. A rajongás iránt mostanában óriási a kereslet. Nem is győzzük hazai szakemberekkel, külföldi vendégrajongókat is be kell vetni.
– A rajongásba? Nem mondod!
– De mondom. Biztos észrevetted azt a sok hibás rajongói kommentet a közösségi médiában.
– Aha.
– Na, ők filippínó rajongók. De vannak vietnámiak is. Persze mi honiak vagyunk a legjobbak. A mi rajongásunk minőségi.
– És mi iránt rajongtok, ha szabad kérdeznem.
– Bármi iránt…
– Bármi iránt? Az azért elég tág fogalom.
– Pont ez benne a szép. A megrendelő mondja, mi pedig rajongunk. Ha kell, elkeseredünk, meghatódunk, kommentelünk, vitázunk, felháborodunk. Komplett csomag.
– Van csomagajánlat?
– Hogyne! Alaprajongás, középszintű rajongás és prémium eksztatikus rajongás. Utóbbinál már halálosan megsértődünk, ha bárki mást is szeret az ügyön kívül.
– És mi a legnépszerűbb mostanság?
– A semmi.
– Tessék?!
– A semmi iránti rajongás. Ez az abszolút sláger. Üres mondatok, tartalom nélküli kijelentések, de határozott hangnem. Az emberek imádják.
– Politika is van benne?
– Csak az van benne. De nem úgy, ahogy gondolod. Nem számít, miről van szó, csak hogy „mi” és „ők”.
– Kik azok az „ők”?
– Akik nem rajonganak elég hangosan.
– És ezt tényleg megfizetik?
– Ó, nagyon is. Minél kevesebb az értelme, annál drágább.
– Ez valami új gazdasági modell?
– Régi. Csak most már nyíltan csináljuk.
– És mit csinál egy rajongó egy átlagos munkanapon?
– Reggel felháborodással kezdünk. Például azon, hogy sokba kerül a kávé. Aztán átváltunk áhítatra, ami délig kitart. Ebéd után jön az irónia nélküli irónia, majd estére egy kis nosztalgia valami iránt, amit sosem éltünk át.
– Ez elég fárasztónak hangzik.
– Az is. De megéri.
– Miért?
– Mert közben nem kell gondolkodni. Csak tolni a süketelést.
– És ha valaki nem akar rajongani?
– Az gyanús.
– Veszélyes?
– Rendkívül. Az ilyen ember kérdéseket tesz fel.
– Te Gibsi… és te személy szerint mi iránt rajongsz?
– Én?
– Igen, te. Magánemberként.
– Hát…
– Na?
– A fizető ügyfelek iránt.
– Őszinte válasz.
– Ez a szakma része. Őszintének kell látszani.
– És van jövője a rajongásnak?
– Hogyne lenne. Már dolgozunk a preventív rajongáson.
– Az meg mi?
– Még meg sem történt valami, de mi már lelkesedünk érte.
– Zseniális.
– Tudom.
– Akkor tulajdonképpen mind rajongók vagyunk?
– Nem.
– Hanem?
– Mi profik vagyunk. Ti csak amatőrök.
