A közelmúltban keletkezett és terjedt el az a nézet, hogy tán nincs is világűr. A mozgalom követői nem a laposföld-elméletből nyertek inspirációt, vagy fejlesztették azt tovább, mert azt nevetségesnek tartják. Érveléseik szerint mindaz, ami ez idáig a világűr létezését bizonyította csupán különböző hullámhosszú sugárzás formájában érkezett hozzánk. Senki sem szelt le egy darabot valamelyik csillagból, vagy fogta be epruvettába a planetáris ködöt, hogy a kvazárokról ne is beszéljünk.
A látható fénytől egészen a röntgensugárzásig minden frekvencia megtalálható ebben a érzéki csalódást keltő jelenségben, amit az elmélet támogatói azzal magyaráznak, hogy az valójában a Naprendszer külső burkolatáról visszaverődő és részben eltorzuló, átalakuló rezgések visszhangja. Naprendszer ugyanis szerintük létezik, de ez minden, slussz és passz. Az univerzum befejeződik a külső bolygók röppályája mögött, vagyis mindaz, amit a kutatók a csillagok és más kozmikus égitestek tanulmányozása kapcsán állítanak, ugyanolyan téves, mint amit Percival Lowell állított, amikor a saját szemfenékének érhálózatát a távcsőben visszatükröződve látva Mars-csatornákat feltételezett.
A Nincs Világűr Mozgalom arra alapozza a létjogosultságát, hogy a világ egyébként is tele van illúziókkal, így az érzékeink lépten-nyomon megcsalnak bennünket, nem beszélve a feleségeinkről, ami megmagyarázza azt, hogy a mozgalom követőinek túlnyomó többsége miért erős középkorú, házas férfiember. Bizonyos vélekedések szerint reális esély mutatkozik arra is, hogy a Nincs Világűr Mozgalom alapját képező filozófiai magyarázat tovább finomodjon, és a most még eléggé terebélyes föld körüli gömböt összébb préselve eljusson arra a szintre, ami a hétköznapi emberek számára is elfogadható. Már most is ezen dolgoznak, utat és kapcsolódást keresve a másik forradalmian új nézet a Nincs Hűséges Csinos Feleség Mozgalom irányába.
