Van az a pillanat, amikor jóhiszeműen betévedsz egy optikai rendelőbe, hogy egy gyors látásvizsgálatot csináltass. Egy kis ellenőrzés, gondolod, semmi komoly. Aztán hirtelen ott találod magad a nagy, tudományos gépek között, amelyekkel halálos komolysággal kezdik vizsgálni a szemedet. Oké, ez még rendben van, hisz a technológia halad előre, a látásunkra pedig vigyázni kell, gondolod, és lazán kifizeted az ezért járó negyvenezer forintot.
Az egész vizsgálat legfeljebb öt percig tart, aztán következik a trükk. A rendkívül kedves optikus szuggesztív erővel meggyőz arról, hogy sürgősen szükséged van egy új szemüvegre. Ám legyen, ha az jót tesz a szemnek – mondod naivan. Mi a legújabb technológiát használjuk és a legjobb minőséget adjuk – jön a profi válasz, te meg ott állsz, és úgy érzed, ha nemet mondasz, már a következő héten meg fogsz vakulni.
És akkor jön a szemüveg kiválasztása. Az optikus rámutat egy letisztult, „modern” keretre, amiben nagyon jól mutat majd műanyaglencsékből készült új szemüveged. Jól értetted, műanyaglencséket kapsz, nem üveget, vagyis semmi extrát. Már-már megkérdeznéd, hogy miért olyan drága egy ekkora semmi, de máris jön a finom pszichológiai nyomás: ez a konstrukció könnyű és kényelmes, szinte nem is érzi majd a súlyát. Hát persze, hogy nem érzed, mert alig van benne anyag.
Végül a kasszánál derül ki, hogy 150 ezer forintot kérnek el egy olyan szemüvegért, ami valójában semmi több, mint némi műanyag egy alig létező keretben! De ekkor már túl késő. Megnyomtad a PIN-kódot, és kifosztva távozol, miközben azon tűnődsz, hogy vajon mi is történt.
Amíg lógó orral az utcán ballagsz, eszedbe jut, hogy ez a trükk nem csak a szemüvegek terén működik. Vegyük például a kávégépeket. Ez az új modell tökéletes eszpresszót készít, akár egy igazi barista! – mondják, miközben egy átlagos filterkávét is megkapnál harmadáron. Vagy ott vannak a high-tech matracok, amiket olyan kifejezésekkel dobnak fel, mint gerincbarát, nyomáspont-csökkentő, NASA által inspirált anyagok. A végeredmény? Egy nagyon drága ágybetét, ami pontosan ugyanolyan kényelmes, mint egy középkategóriás matrac.
És mi a tanulság? Az, hogy amint kiteszed a lábad otthonról, máris lehúznak. Késő bánat arra gondolni, hogy a Rossmann-féle szemüveg pár ezerért gyakorlatilag ugyanazt nyújtja, amit most vettél meg 150 ezerért. A precízen bemért dioptriák is maximum fél egységnyi eltérést adnak, ami a legtöbbünknek bőven elég, hiszen a két szem közötti nagy dioptriakülönbség tényleg ritka.
Végső következtetés: hülye, aki nem egy olcsó rossmannos szemüveget vesz, hanem tudományosat. De a kalandnak valami haszna azért mégiscsak volt: ezzel a tudással máris okosabb lettél.
