Egy horgászt megölt a medve a Maros megyei Vámosudvarhelyen. Az áldozat a Kis-Küküllő partján a vizet figyelte, amikor a bocsait féltő medve rátámadt. Ilyen helyzetben az ember szinte esélytelen, talán még a nagy kaliberű puska sem segítene rajta, mert nincs ideje célozni és lőni.
A tragédia több szempontból is tanulságos: egyrészt, mert szembesít bennünket azzal, hogy itt, az agyonurbanizált Európában sem vagyunk nagyobb biztonságban a hegyes-erdős vidékeken, mint például Kanadában, pedig itt szinte minden vadon élő állat védett. A medvék úgy tűnik, ennek a helyzetnek a haszonélvezői, mert néhány évtized alatt olyan durván elszaporodtak, hogy szinte ostromzár alatt tartják az erdélyi falvakat. A lakosság pedig tehetetlen. Nem azért, mert nem lennének eszközeik ellenük, hanem mert a medvék kilövését csak az illetékes hatóság hagyhatja jóvá. Ez nagyon rendjén van, mert szabályozás nélkül a mackók pillanatokon belül a mamutok sorsára jutnának, de ha a törvényesség elegyedik a bürokráciával, az eredmény bénult cselekvésképtelenség lesz, ami ebben az esetben életveszélyes.
Tegyük fel, hogy ez lappang a háttérben, nem pedig az a sokkal alattomosabb szándék, ami nekem ebből a helyzetből kinéz. Vegyük sorra a tényeket: medvék ugye, nem Bukarestben, hanem a magyarok lakta, erdős, hegyvidékes Székelyföldön fordulnak elő nagyobb mennyiségben, tehát ha bajt okoznak, azzal elsősorban a kisebbségi magyarság életét keserítik. Innentől pedig már csak egy lépés az a sötét, gonosz logika, hogy ha állat- és természetvédelem címén nem engedjük kilőni őket, a kisebbségi magyarságot hozzuk lehetetlen helyzetbe. Bizonyos nézőpontból olyan ez a medveinvázió, mint egy zsákmányt kereső, egyre merészebb és kegyetlenebb szabadcsapat. A falvak lakói hovatovább már ki sem merészkedhetnek az erdőbe, vagy ha igen, csakis puskával. Ha pedig ezt a puskát elsütik, és eltalálnak, netán halálra sebeznek egy medvét, súlyos törvénysértést követnek el.
Ezen a gondolatmeneten végiggyalogolva – tisztán csak hipotetikus alapon – a medvék a hatalom kezében arra is felhasználhatók, hogy elűzzék földjeikről a magyarokat, de ehhez természetesen nem évek, hanem évtizedek kellenek, és a trükk talán nem is működik teljes hatékonysággal, legfeljebb a pszichológiai hadviselés része lehet. A vámosudvarhelyi esett viszont tökéletes példa arra, hogy láthassuk, milyen visszaéléseket, vagy inkább trükközéseket lehet elkövetni a természet védelmének pajzsa alatt. Én lennék a legboldogabb, ha a román vadvédelmi hatóság – ha van ilyen – gyorsan bebizonyítaná, hogy szó sincs hátsó szándékról, és a medvék meg az emberek számára is megnyugtató módon visszaállítaná a békés egymás mellett élés fölborult egyensúlyát. De addig a Kis-Küküllő közelébe se menjenek.
