Őszintén bevallom, mindig is szerettem volna milliárdos lenni. De valahogy nem fűlött a fogam az ezzel járó munkához. Kell a fenének a sok nyűg, kínlódás és stressz, amikor az eredmény annyira bizonytalan, hogy a kutya vacsorája hozzá képest kővéset. Hiába vagyok okos, szép és tehetséges, semmi nem garantálja, hogy az ötleteim működni fognak.
Ám ennek a keserves időszaknak vége van. Egy milliárdos, a sportszereket gyártó Tim Boyle felajánlotta az egész cégét annak az élelmes és ügyes kalandornak, aki kézzelfogható bizonyítékkal tér vissza a világ végéről. Mi tagadás, ez a pompás lehetőség felvillanyozott, elvégre semmi sem könnyebb, mint elzarándokolni a Föld peremére, és ott egy kissé kihajolva – ahogy a Grand Canyon kilátójáról – lőni egy szelfit. Habár az AI-val hamisított képeknek se szeri se száma, a mobillal készült fotók más kategóriát képeznek. Ezeket a magabiztos milliárdos is kénytelen lesz bizonyítékként elfogadni.
Az elhatározást némely esetben tett váltja fel, és ez alól én sem élvezek mentességet (nem vagyok ellenzéki párt vezetője, aki ezt a kiváltságot elmondhatja magáról). Fölkerekedtem hát, hogy egyszemélyes expedícióban meglátogassam a világ végét, és elkészítsem róla a dollármilliárdot érő fotográfiát. Az alábbiakban röviden, ám hitelesen beszámolok az átélt kalandomról.
Egy keddi napon, mely szerdára esett, vidáman útra keltem. Nem érdekelt az irány, mehettem északnak, délnek, vagy amerről a szél fújt, biztos lehettem benne, hogy ha elég kitartó vagyok, el fogom érni a Föld peremét. Így is lett: némi hajókázás és jégtáblán sodródás után meg is érkeztem az úti célomhoz, ami éppen olyan volt, mint az remélni lehetett. Az óceánok vize zuborogva hullott alá a semmibe, miközben a peremen túl a világűr sötétlett a maga kérlelhetetlen ridegségével. Kissé csodálkoztam, hogy ha már a Föld, mint egy tányér a semmiben lebeg, akkor hogyan működhet alatta a gravitáció, de ne legyünk kicsinyesek és szőrszálhasogatók. A saját szememmel láttam, hogy a szóbeszéd igaz: a Föld igenis lapos, és úgy úszik az űrben, mint egy gigantikus ufó, amit karácsonyi fényfüzérként vesznek körül a csillagok.
Gyorsan előkaptam a magammal hozott DSLR fényképezőgépemet, és lőttem vele pár tájképet. A mobilom ugyanis idefelé jövet lemerült, így a szelfikészítés elmaradt, de mert a képek metaadatai igazolják a készítésük helyét és időpontját, tökéletesen biztos lehettem abban, hogy teljesítettem a feltételt. Tim Boyle nagyot fog nézni, ha az orra alá tolom a bizonyítékomat, az már biztos. És ha már lúd, akkor legyen kövér: a sikeren felbuzdulva holnap azt is bebizonyítom, hogy jövőre, ha az ellenzék ezen a szép, lapos földtányéron választási győzelmet arat, ahogy ígéri, adócsökkentést hajt végre. Nagyon könnyű dolgom lesz azt hiszem, mert a laposföld elmélet és ez az ígéret szervesen egybefügg. A világvégéről ez kristálytisztán látszott.
